Oldal 86 [86]
Acidinust, akik közül az egyik Manius,' a masik Lucius Manlius fia volt. (10)
Velük érkezett meg a consul a sereghez Brundisiumba, majd innen összes csa¬
patával átkelt a tengeren, és a Nümphaionnál, Apollónia környékén ütötte fel
táborát.
50.
(1) Néhány nappal ezelőtt Perszeusz, miután Rómából visszatérő követei elosz¬
latták a békéhez fűződő reményeit, haditanácsot tartott. Itt jó ideig folyt az
ellentétes nézetek harca. (2) Egyesek úgy vélték, hogy ha a rómaiak hadisarcot
vetnek ki, ki kell fizetni, ha területük egy részétől megfosztják őket büntetésül,
oda kell adni, egyszóval bármibe kerüljön is a béke, azt vállalni kell, és nem
szabad megengedni, hogy a király egy ilyen veszélyes játékban tegye kockára a
maga és birodalma sorsát. (3) Ha vitathatatlanul az ő kezében marad a hatalom,
idő múltával sok minden történhet: nemcsak azt szerezheti vissza, amit elveszí¬
tett, de még félelmetessé is válhat azok szemében, akiktől most neki kell félnie.
(4) A túlnyomó többség azonban harciasabb véleményt hangoztatott. Azt
bizonygatták, hogy ha a király egyetlen lépést is hátrál, az azt jelenti, hogy egész
birodalmát fel kell adnia. (5) A rómaiaknak ugyanis nem pénzre vagy területre
van szükségük, hanem jól tudják, hogy minden, ami emberi, így a leghatalmasabb
királyságok és birodalmak is ki vannak téve a legkülönbözőbb szerencsétlensé¬
geknek. (6) Karthágó erejét már megtörték — gondolják —, és egy hatalmaskodó
szomszéd királyt ültettek a nyakára; Antiokhoszt és utódait visszaszorították a
Taurosz ormain túlra; (7) most már a makedón királyság az egyetlen, amely
közel van hozzájuk, és ha a római népet egyszer cserbenhagyja szerencséje, a
makedón királyok hajdani katonai dicsősége akár újjá is éledhet.
(8) Perszeusznak — mondták — még most, amíg nem történt semmi, el kell
döntenie magában, hogy mi a szándéka: az-e, hogy apránként lemondjon terü¬
leteiről, aztán végül minden hatalmától megfosztva, birodalmából kiűzve kö¬
nyörögjön a rómaiaknak, hogy adják neki legalább Szamothrakét? vagy egy másik
szigetet, ahol királyságát túlélve, magánemberként, szegénységben és megvetés¬
ben megöregedhet; (9) vagy pedig az, hogy fegyvert fog helyzete és méltósága
védelmében, és bátor férfihoz méltón elviseli, bármit hoz is a háború, vagy pedig
győz, és felszabadítja a földkerekséget a rómaiak uralma alól. (10) Nem volna
! A kéziratokban szereplő M. legkézenfekvőbb javítása. A Marcus praenomen kizárható,
hiszen a rossz emlékű M. Manlius Capitolinus óta a Manlius nemzetségben tilos volt ezt
az előnevet használni (vö. VI. 20. 14).
? Livius nyilván tudatosan említi éppen ezt a szigetet, a később megvert király utolsó
menedékhelyét; lásd XLIV. 45. 14.
85