Page 83 [83]
A thébaiaknál nem értek el semmit, noha vezetőik elítéltetése és aszáműzöttek
hazajuttatása miatt nehezteltek a rómaiakra. (9) Koróneia és Haliartosz lakói,
akikben mintha veleszületett rokonszenv élt volna a királyok iránt, követeket
küldtek Makedóniába, és helyőrséget kértek, hogy meg tudják védeni magukat
a thébaiak féktelen önkényével szemben. (10) A követeknek a király azt vála¬
szolta, hogy nem küldhet nekik csapatokat a rómaiakkal kötött fegyverszünet
miatt, de azt tanácsolja, igyekezzenek védekezni a thébaiak túlkapásai ellen,
ahogy tudnak, anélkül hogy a rómaiaknak ürügyet szolgáltatnának a könyörte¬
len beavatkozásra.
47.
(1) Miután Marcius és Atilius visszatértek Rómába, a Capitoliumon beszámol¬
tak követségükről, és azzal voltak a legjobban megelégedve, hogy a fegyverszü¬
nettel és a béke reményével sikerült rászedniük a királyt. (2) © ugyanis - mond¬
ták — már teljesen befejezte háborús előkészületeit, míg a rómaiak még sehol
sem tartanak, úgyhogy a király minden előnyös pontot el tudott volna foglalni,
még mielőtt a római sereg átkel Hellaszba. (3) De most, hogy a fegyverszünet¬
tel időt nyertek, kiegyenlítődtek a háború esélyei. Ö már nem fog ennél jobban
felkészülni, viszont a rómaiak mindennel jobban felszerelkezve kezdhetik meg
a háborút. Ügyesen felbomlasztották a boiót szövetséget is, hogy többé ne csat¬
lakozhasson egyhangú határozattal a makedónokhoz.
(4) A senatus nagy része rendkívül ésszerűnek tartotta és helyeselte eljárá¬
sukat, de az öregebb senazorok, akikben még élt a régi erkölcsök emléke, kije¬
lentették, hogy a követség magatartásában nem ismernek rá a római jellemre.
(5) A régiek — mondták — nem cselvetéssel viselték a háborút, nem éjszakai
rajtaütésekkel, megfutamodást színlelve, majd váratlan csapást mérve az óvat¬
lan ellenségre, és nem az agyafúrtságban, hanem az igazi hősiességben látták
a dicsőséget. Háború előtt hadat szoktak üzenni, sőt olykor még a döntő csata
helyéről és idejéről is értesítették az ellenséget. (6) Ugyanerre a becsületesség¬
re vallott, amikor figyelmeztették Pürrhoszt, hogy az orvosa az életére tôr,! és
amikor megkötözve adták a faliscusok kezére gyermekeik kiszolgáltatóját.? (7)
Ezek az igazi római erények, nem a punok ravaszsága vagy a görögök agya¬
fúrtsága, akiknél talán még nagyobb dicsőségnek számít becsapni az ellenséget,
mint erővel legyőzni. (8) Néha rövid távon többet lehet elérni csellel, mint
hősiességgel, de csak annak a harci kedvét lehet egyszer s mindenkorra meg¬
törni, aki kénytelen beismerni, hogy nem csellel, nem véletlenül, hanem jogos
! Lásd a XIII. könyv tartalmi összefoglalóját.
2 Vö. V. 27.
82