Oldal 69 [69]
Licinius, nem pedig az, milyen esküt tett praetorkent. Ő mindenesetre alkalmaz¬
kodni fog a senatus akaratához.
(4) Az atyák, amikor véleményüket kérték, úgy gondolták, sértő volna meg¬
tagadniuk egy hadszínteret valakitől, akitől a római nép nem tagadta meg a
consulságot. Ezért utasították a consulokat, hogy sorsoljanak. Publius Liciniusnak
jutott Makedónia, Gaius Cassiusnak Itália. (5) Ezután sorsolással döntötték el,
hogy az I. és III. légiót szállítják át Makedóniába, míg a II. és IV. légió Itáliában
marad.
(6) A consulok sokkal gondosabban végezték a sorozást, mint máskor. Licinius
régi katonákat és cenzuriókat is besorozott. Sokan önként jelentkeztek, mert
látták, mennyire meggazdagodtak azok, akik az előző makedón háborúban vagy
az Antiokhosz elleni kis-ázsiai hadjáratban szolgáltak. (7) Mivel a katonai
tribunusok, akik a centuriókat sorozták, sorjában hívták őket, 23 egykori rangidős
centurio a népíribunusokhoz fellebbezett, amikor szólították." A testület két tagja,
Marcus Fulvius Nobilior és Marcus Claudius Marcellus a consulokra akarta
hagyni ügyüket, (8) mert úgy gondolták, azoknak a feladata a vizsgálat lefoly¬
tatása, akikre a sorozást és a háborút bízták. A többi népzribunus azonban kije¬
lentette, hogy ők vizsgálják ki az ügyet, amellyel kapcsolatban hozzájuk felleb¬
beztek, és segítséget nyújtanak polgártársaiknak, ha jogtalanság éri őket.
33.
(1) Az ügyet a zribunusok padjainál tárgyalták. Itt jelent meg Marcus Popillius
volt consul a centuriók ügyvédjeként, maguk a cenzuriók és a consul. (2) A consul
követelte, hogy az ügyet a nyilvánosság előtt tárgyalják meg, ezért gyűlésbe
hívták a népet.
Marcus Popillius, aki két évvel azelőtt [173] volt consul, így emelt szót a
centuriók érdekében: (3) Ezek a katonaemberek kitöltötték már szolgálati ide¬
jüket, testüket megviselte a kor és az állandó megpróbáltatások, mégsem vona¬
kodnak attól, hogy ezután is szolgálatára legyenek az államnak. Csak annyit
kérnek, hogy ne kapjanak alacsonyabb rangot annál, amit katonáskodásuk ide¬
jén elértek.
(4) Publius Licinius consu/ felolvastatta a senazusi határozatokat: először azt,
amelyben a senazus jóváhagyta a Perszeusz elleni háborút, majd azt, amely sze¬
rint erre a háborúra minél több régi cenzuriót kell besorozni, és senki nem kap¬
hat felmentést a szolgálat alól, aki még nem töltötte be az 50. életévét. (5) Ezután
1 Elégedetlenségük oka az volt, hogy a többi cezzurióval helyezték őket egy szintre, és nem
vették figyelembe egykori rangjukat.
68