Seite 67 [67]
másik rovására, hanem fennmarad az egyensúlyon alapuló béke, és a két ellenfél
össze sem méri erejét. (7) Így államuk helyzete a két nagyhatalom között igen
kedvező lesz — gondolták —, mert az egyik fél mindig meg fogja védeni a gyen¬
gét a másik erőszakosságától. — Mivel így vélekedtek, némán és biztonságos
helyzetből szemlélték a két fél párthíveinek küzdelmét.
(8) A consulok hivatalba lépésük napján a senazusi határozat értelmében kifej¬
lett állatokat áldoztak az összes szentélyben, ahol az év nagyobbik részében szent
lakomát szoktak rendezni, és jó előjelként feltételezve, hogy kérésüket a halha¬
tatlan istenek kedvezően fogadták, jelentették a senazusnak, hogy előírás szerint
áldoztak és fohászkodtak a háború sikeréért. (9) A haruspexek azt a szakvéleményt
adták, hogy ha valami új vállalkozásba fognak, akkor sietve vágjanak bele, mert
az áldozatok győzelmet ígérnek, diadalmenetet és a határok kiterjesztését.
(10) Az atyák felszólították a consulokat, hogy — legyen ez jó, kedvező és
szerencsés a római nép számára — a lehető leghamarabb terjesszék a nép elé a
comitia centuriatán a következő javaslatot: mivel Perszeusz, Philipposz fia, a
makedónok királya az apjával, Philipposszal kötött és annak halála után vele is
megújított szerződés ellenére fegyverrel támadott a római nép szövetségeseire,
végigpusztította földjeiket, elfoglalta városaikat," (11) és mivel háborút tervez a
római nép ellen, erre a célra fegyvert, hadsereget és hajóhadat gyűjtött, ha mind¬
ezért elégtételt nem szolgáltat, indítsák meg ellene a háborút. — Ezt a javaslatot
terjesztették a népgyűlés elé.
31.
(1) Ezutän a senatus határozatot hozott: a consulok megegyezés vagy sorsolás
útján döntsék el, hogy kié lesz Itália és kié Makedónia; aki Makedóniát kapja,
indítsa meg a háborút Perszeusz király és támogatói ellen, amennyiben nem
adnak elégtételt a római népnek.
(2) Ugy döntöttek, négy új légiót kell sorozni, mindegyik consul számára
kettőt. A makedóniai hadszíntérre különös figyelmet fordítottak: míg a másik
consul légióinak létszámát a régi hagyomány szerint 5200 gyalogosban szabták
meg, a makedóniai sereg számára 6000 gyalogosból álló légiókat soroztattak.
Az egyes légiókhoz rendelt lovasok száma mindkét seregnél 300 volt. (3) Fel¬
emelték az egyik consul szövetséges seregének a létszámát is: 16 000 gyalogost
és a Gnaeus Siciniusszal már átkelt 600-on kívül még 800 lovast kellett Make¬
dóniába átszállítania. (4) Itália számára, úgy vélték, elég lesz 12 000 szövetséges
gyalogos és 600 lovas. Makedónia kiemelt jelentőségét az is mutatta, hogy a
! Ez lett a sorsa Abrupolisz országának (lásd a XLII. 13. 5 jegyzetét).
66