Page 47 [47]
8.
(1) A csata után a szétszóródott ligurok ismét összegyűltek, és látva, hogy hon¬
fitársaik jóval nagyobb része veszett oda, mint amennyien életben maradtak —
nem voltak már többen 10 000-nél —, megadták magukat. Nem alkudtak ugyan
ki semmit maguknak, (2) de azért remélték, hogy a consul nem bánik velük
kegyetlenebbül, mint az előző hadvezérek. (3) Ő azonban mindnyájukat lefegy¬
verezte, városukat lerombolta, eladatta őket rabszolgának, és vagyonukat is el¬
árvereztette.
Tevékenységéről levélben számolt be a senazusnak. (4) Amikor ezt Aulus
Atilius praetor felolvasta a Curidban — Postumius, a masik consul ugyanis még a
campaniai földek ellenőrzésével volt elfoglalva —, (5) a senazust felháborította,
hogy bár a ligurok közül egyedül a statellumiak nem fogtak fegyvert a rómaiak
ellen, és most sem ők kezdték a háborút, csak az ostrom ellen védekeztek, végül
pedig feltétel nélkül megadták magukat a római népnek, Popillius a legszörnyűbb
kegyetlenség minden fajtájával agyonkínozta és megsemmisítette őket, (6) el¬
adatott rabszolgának több ezer ártatlan embert, akik a római nép védelméért
esdekeltek — ezzel igen káros példát szolgáltatott a jövőre nézve, hisz ezek után
senki nem meri majd megadni magát -, és ezek békés nép létükre egymástól
elszakítva azoknak a rabszolgái lettek, akik nemrég még a római nép nyilván¬
való ellenségei voltak. (7) Ezért — így szól a senatus déntése — Marcus Popillius
consul adja vissza szabadságukat az eladott liguroknak, megtérítve a vételárat
azoknak, akik megvették őket; gondoskodjon még visszaszerezhető javaik visz¬
szaadásáról, (8) és fegyvereiket is cszolgáltassa vissza. Mindezt a lehető: legha¬
marabb végre kell hajtania, és addig nem távozhat provinciájából, amíg a meg¬
hódolt ligurokat vissza nem telepítette lakóhelyükre. A győztesre az hoz dicső¬
séget, ha megtöri az ellenállást, nem pedig az, ha a vert ellenségen tombolja ki
dühét.
9.
(1) A consul féktelensége nemcsak a ligurokkal szemben mutatkozott meg, hanem
a senatus utasításának semmibevételében is. (2) Légióit rögtön Pisaeba küldte
téli szállásra, és visszatért Rómába, dühösen az atyákra és a praetorra egyaránt.
Azonnal összehívta a senatust Bellona szentélyébe, és hosszas beszédben tamad¬
ta a praetort, (3) mondván: Ahelyett hogy azt javasolta volna a senatusnak, hogy
adjanak hálát a halhatatlan isteneknek a háborús sikerért — amint az elvárható
lett volna tőle —, inkább senazusi határozatot hozatott őellene és az ellenség ér¬
dekében, amelyben győzelmét odaajándékozza a liguroknak, és jóformán arra
buzdít, braeror létére, hogy őt, a consult is szolgáltassák ki nekik. (4) Ezért ő most
megbírságolja a praezort; az atyáktól pedig azt követeli, hogy vonják vissza az
46