Oldal 42 [42]
napról napra terjed a belviszály, és az ő tekintélyük sem volt elég arra, hogy
megfékezze az ellentétek szítóit.
(3) Mivel ennyire közelinek látszott a makedón háború, úgy döntöttek, hogy
mielőtt felvállalnák, el kell hárítani a csodajeleket, és a sorskönyvek alapján ki¬
jelölt könyörgésekkel az istenek békéjéért kell folyamodni. (4) Állítólag ugyan¬
is Lanuviumban roppant hajóhadhoz hasonló jelenség tűnt fel az égbolton;
Privernumban sötét gyapjú sarjadt a földből; Veii környékén, Remens mellett
kőeső esett; (5) Az egész pometiai földet sáskafelhők lepték el; a gallok földjén,
amerre csak barázdát vont az eke, a felforgatott rögök közül halak bukkantak
elő. (6) A csodajelek miatt a decemvirek beletekintettek a sorskönyvekbe, és
tudtul adták, hogy mely isteneknek milyen állatokat kell áldozni. A csodajelek
elhárítására könyörgést rendeltek el, (7) továbbá azt, hogy tartsák meg az előző
évben a nép gyógyulásáért megfogadott könyörgést és áldozati ünnepet is." Az
áldozati szertartásokat és a könyörgéseket úgy rendezték meg, ahogy a decemvirek
utasításba adták.
3.
(1) Ebben az évben lebontották a lakinioni Héra szentélyének? tetejét. Ouintus
Fulvius Flaccus censor azzal a rendkívüli becsvággyal fogott hozzá a Lovas For¬
tuna szentélyének építéséhez, amelyre braeror korában Hispániában a keltibérek
ellen vívott háborúban tett fogadalmat," hogy ez legyen Róma legfényesebb és
legnagyszerűbb temploma. (2) Ugy vélve, hogy a templom fényét nagyban
emelné, ha tetejét márványlapok borítanák, elutazott Bruttiumba, és leszedette
a lakinioni Héra-szentély fél tetejét, gondolván, ennyi elég lesz az épülő temp¬
lom befedéséhez. (3) Hajókat rendelt oda, hogy a lapokat ezekre rakja és elszál¬
lítsa; a szövetségeseket ugyanis censori tekintélye visszarettentette attól, hogy
megakadályozzák a szentségtörést.
(4) Amikor a censor hazatért, a lapokat kirakták a hajókról, és elkezdték oda¬
szállítani a szentélyhez. Noha eredetükről hallgattak, mégsem lehetett eltitkol¬
ni.(5) A Curiában zúgolódás támadt, és mindenfelől követelték, hogy a consulok
terjesszék a senatus elé ezt az ügyet. Amikor pedig a censort is beidézték a Curiába,
még szenvedélyesebben támadtak rá az egyes senatorok és az egész testület: (6)
Nem érte be azzal — mondtak -, hogy megszentségtelenitette a vidék legtiszte¬
letreméltóbb templomát, amelyet még egy Pürrhosz, egy Hannibal sem gyalázott
1 Vö. XLI. 21. 11.
? A szentélyről lásd XXIV. 3. 3-7.
3 A felajánlás Kr. e. 180-ban tortént (XL. 40. 10). Fulvius ekkor praetorként, de proconsuli
rangban teljesített szolgálatot Hispania Citeriorban.
41