Oldal 41 [41]
jókora területeket vettek birtokukba, egyre arrébb és arrébb tolva a határt."
(7) Postumius neheztelt a praenesteiekre, mert amikor magánemberként oda¬
utazott, hogy áldozatot mutasson be Fortuna szentélyében, sem a város, sem az
egyes emberek nem részesítették semmiféle tiszteletadásban. Ezért Rómából
való elindulása előtt levelet küldött Praenestébe, hogy a tisztségviselők vonulja¬
nak ki elé, a város költségén biztosítsanak neki szállást, és készítsenek elő egy
fogatot, mire továbbindul.?
(8) Ez előtt a consul előtt még senki nem rótt a szövetségesekre semmiféle
terhet vagy költséget. (9) Éppen azért látták el a főtisztségviselőket öszvérekkel,
sátrakkal és minden egyéb katonai felszereléssel, hogy ilyesmit ne a szövetsége¬
sektől követeljenek. (10) Magánemberekkel álltak vendégbaráti kapcsolatban,
és ezeket a kapcsolatokat barátságosan és szívélyesen ápolták; házuk Rómában
nyitva állt vendégbarátaik előtt, akiknél meg szoktak szállni. (11) A követek
szoktak egy-egy kocsiba fogható állatot követelni az útjukba eső városokban, ha
váratlanul küldték el őket valahová, de a római tisztségviselők nem verték a
szövetségeseket egyéb költségekbe. (12) Ám a consul haragja — amelyet, még ha
jogos volt is, nem lett volna szabad hivatali hatalmát felhasználva kitöltenie — és
a praenesteiek túlzott önmérsékletből vagy félelemből tanúsított néma engedel¬
messége mintegy precedenst teremtett a főtisztségviselőknek arra, hogy napról
napra megterhelőbb követelésekkel lépjenek fel a szövetségesekkel szemben.
2.
(1) Az év elején visszatértek az Aitóliába és Makedóniába küldött követek, és
jelentették, hogy nem nyílt lehetőségük találkozni Perszeusz királlyal, mert
egyesek azt állították, hogy házon kívül van, mások pedig, hogy beteg, bár egyik
sem volt igaz. (2) De anélkül is egyértelműen kiderült számukra — mondták -,
hogy a király háborúra készül, és nem halogatja tovább a dolgot. Aitóliában
! A II. pun háború után Capua egész környékét állami birtoknak nyilvánították, amelyből
magánemberek bérbe vehettek (XXVII. 11. 8). Később a föld egy részét eladták (XXVIII.
46. 4, XXXII. 7. 3), és az újonnan létesült római coloniák telepeseinek is jutott belőle
(XXXII. 29. 3, XXXIV. 45. 3). A megmaradt bérbe adható terület sorsával, úgy látszik,
ekkor már nemigen törődtek, így a földtulajdonosok, illetve bérlők önkényes földfogla¬
lással növelhették birtokukat.
? Az útvonalat Postumius valószínűleg már a praenesteiek megbüntetésére készülve vá¬
lasztotta, mert nem arra vezet a legrövidebb út Campania felé.
: Máshol viszont szó esik arról, hogy Itálián kívül a szövetségesek fedezték a braezorok
költségeit (XXXII. 27. 4). Livius megjegyzése mindenesetre jól szemlélteti, hogy a jelenség
szerinte a hagyományos római erkölcs kezdődő züllésének egyik tünete.
40