Page 18 [18]
gárjogváltás céljából szabadítja fel az illetőt. Akinek az ügyében pedig felszaba¬
dítója nem teszi le ezt az esküt, az nem szabadítható fel. (12) Ezt a rendelkezést
hozták a jövőre nézve, és akik Gaius Claudius consul rendelete szerint utasítást
kaptak ... Claudiusnak itélték oda.
10.
(1) Mialatt Rómában ez történt, Marcus Iunius és Aulus Manlius, az előző évi
consulok, miután a telet Aguileiában töltötték, seregükkel kora tavasszal benyo¬
multak az isztriaiak területére. (2) Miközben mindenfelé pusztítottak, az iszt¬
riaiakat cselekvésre sarkallta a fájdalom és a felháborodás javaik elrablása láttán
— inkább, mint a biztos remény, hogy haderejük két sereggel szemben is meg¬
állja a helyét. (3) Minden törzsük ifjúsága összecsődült, de hamarjában rögtön¬
zött seregük inkább csak az első lendület hevességével, semmint kitartóan küz¬
dött. (4) Mintegy 4000-en estek el közülük a csatában, a többiek feladták a
harcot, megfutottak, és szétszéledtek városaikba. Ezután először békét kérő
követeket küldtek a római táborba, majd elküldték a túszokat is, akiket követel¬
tek tőlük.
(5) Amikor Rómában a $roconsulok leveléből tudomást szereztek az esemé¬
nyekről, Gaius Claudius consul attól kezdett tartani, hogy a történtek miatt el¬
veszíti a számára kijelölt működési területet és hadsereget. Ezért kihagyta az
ünnepélyes fogadalomtételt, nem öltöztette hadvezéri köpenybe icéorait,! egye¬
dül consultársát értesítette szándékáról, és éjnek évadján nagy sebbel-lobbal el¬
indult a hadszínterére.
Itt aztán még megfontolatlanabbul viselkedett, mint ahogy jött. (6) Gyűlést
hívott össze, ahol nekitámadt Aulus Manliusnak, amiért elmenekült a táborból
— ezt a katonák persze nem szívesen hallgatták, hiszen ők futottak meg elsőnek
—, és szidalmakkal árasztotta el Marcus luniust, amiért osztozott tiszttársa szé¬
gyenletes viselkedésében, végül pedig mindkettőjüknek megparancsolta, hogy
távozzanak a hadszíntérről. (7) Erre ők azt felelték, hogy majd akkor teljesítik
a consul parancsát, ha az ősök szokása szerint a capitoliumi fogadalomtétel után,
hadvezéri köpenybe öltözött /ictorok kiséretében kel titra a Varosbol. (8) A consul
haragjaban tombolva odahivta Manlius proquaestorat, lancokat kovetelt, és azzal
fenyegetőzött, hogy Iuniust és Manliust megbilincselve küldi Rómába. (9) De
a proquaestor is semmibe vette a consul parancsát. Az, hogy az őket körülálló
hadsereg is vezérei ügyét pártolta, és szembefordult a consullal, még jobban
megerősítette elhatározásukat, hogy megtagadják az engedelmességet. (10) Végül
! Így járt el annak idején, 218-ban, Flaminius consu/is (XXI. 63.); a párhuzam előre sejteti,
hogy Claudius magánakciója is csúfos véget fog érni.
17