Oldal 12 [12]
sza a jelvényhordozókat. Mégis előttük ért oda a consul és a tenger mellől visz¬
szatérő csapatok.
(9) Lucius Atius, a II. légió első ériounusa nemcsak buzdította a katonákat,
hanem arra is felhívta a figyelmüket, (10) hogy ha a győztes isztriaiaknak feltett
szándékuk volna fegyverrel megtartani a fegyverrel elfoglalt tábort, először is a
tengerig üldözték volna a táborából kiűzött ellenséget, másodszor legalább
előőrsöket rendeltek volna a sáncok elé. Mivel azonban nem így történt — mond¬
ta —, valószínűleg épp részeg álmukat alusszák.
4.
(1) Atius ekkor parancsot adott jelvényhordozójának, a hősiességéről közismert
Aulus Baeculoniusnak, hogy induljon előre a hadijelvénnyel. (2) Erre ő azt vá¬
laszolta, hogy kövessék csak őt, majd gondoskodik a megfelelő gyorsaságról —
azzal nekiveselkedett, és átdobta a hadijelvényt a sáncon." Elsőnek ő hatolt be
a tábor kapuján.
(3) A másik irányból megérkezett a lovassággal Titus és Gaius Aelius, a III.
légió katonai zribunusai. Közvetlenül utánuk megjöttek azok is, akik kettesével
ültek a málhás állatokon, majd a consu/ is összes csapatával. (4) Az isztriaiak
közül csak néhányan kaptak észbe és menekültek el, akik nem itták le magukat
annyira; a többit álmában érte a halál. A rómaiak az összes holmijukat vissza¬
szerezték, nem számítva az elfogyasztott ételt és bort. (5) Még a táborban hát¬
rahagyott gyengélkedő katonák is fegyvert ragadtak, amikor észrevették, hogy
bajtársaik behatoltak a sáncon, és bekapcsolódtak a nagy vérfürdőbe. (6) Mind¬
nyájuk közül kitűnt hősiességével Gaius Popillius lovag, melléknevén Sabellus,
akit sebesült lába miatt hagytak hátra: ő ölte meg a legtöbb ellenséges katonát.
(7) A rómaiak mintegy 8000 isztriait vágtak le, és egyetlen foglyot sem ejtet¬
tek, mivel dühükben és felháborodásukban a zsákmányolás eszükbe sem jutott.
A lakoma után még kapatos isztriai fejedelmet azonban emberei gyorsan fel¬
rakták egy lóra, így sikerült elmenekülnie. (8) A győztesek közül 237-en estek
el, többségük a hajnali menekülés, nem pedig a tábor visszafoglalása idején.
5.
(1) Úgy alakult, hogy két aguileiai polgár, Gnaeus és Lucius Gavillius Novellus
mit sem sejtve éppen akkor érkezett a táborhoz egy élelmiszer-szállítmánnyal,
amikor az az isztriaiak kezén volt. (2) Otthagyták a szállítmányt, visszamenekül¬
tek Aguileiába, és híreszteléseik nyomán nemcsak a városban, de néhány nap
! A katonák harcra buzdításának ez az extrém módja több helyütt előfordul Liviusnál: III.
70. 10-11 (lásd a hozzá fűzött jegyzetet), VI. 8. 3, XXV. 14. 7; XXXIV. 46. 12-13.
11