Seite 10 [10]
karmányt és fát beszerzőknek. (8) Mintegy egy mérföldnyire volt innen a gallok
tábora;" mindössze 3000 fegyveresük élén Catmelus fejedelem állt.
2.
(1) Amikor a római tábort áthelyezték a Timavus-tóhoz, (2) az isztriaiak ész¬
revétlenül meghúzódtak egy domb mögött, és mellékutakon a menetoszlop
nyomába szegődtek. Éberen lesték a kínálkozó alkalmat, szárazon és vízen semmi
nem kerülte el a figyelmüket. (3) Látva, milyen gyengék az előőrsök a tábor előtt,
és hogy a piacteret, amelyen csak úgy hemzseg a tábor és a tenger közti keres¬
kedelmet bonyolító fegyvertelen tömeg, nem védi semmiféle erődítmény sem a
szárazföld, sem a tenger felől, egyszerre két őrséget is megrohantak: a placentiai
cohorsot és a IT. légié manipulusait.
(4) A támadást leplezte a hajnali köd. Amint ez oszladozni kezdett a nap első
sugaraira, és már átsejlett rajta némi napfény, de — ahogy az lenni szokott — a
félhomály még minden látványt sokszorosára növelt a szemlélők előtt, a róma¬
iak is érzékcsalódás áldozatai lettek, és az ellenséges csatasort sokkal nagyobbnak
látták a valóságosnál. (5) Ettől mindkét előőrs katonái halálra rémültek, és nagy
hűhóval menekültek vissza a táborba. Itt a magukénál is jóval nagyobb ijedelmet
keltettek, (6) hisz nem tudták elmondani, mi elől menekültek el, sőt még a
kérdésekre sem tudtak válaszolni. A csatakiáltás már a tábor kapujában hallat¬
szott, mivel nem volt már előőrs, hogy feltartóztassa a támadást; mindenki
ide-oda futkosott és egymásnak ütközött a homályban, így senki sem tudta
biztosan, nincs-e már bent a sánc mögött az ellenség.
(7) Egyetlen mondatot lehetett csak hallani: , Irány a tenger!" Egyvalaki kiáltott
fel így, teljesen átgondolatlanul, de szava tovaterjedt az egész táborban. (8) Először,
mintha parancsra tennék, csak néhányan eredtek futásnak a tenger felé — egy részük
fegyveresen, a többség fegyvertelenül —, majd egyre többen, a végén majdnem
mindnyájan, köztük maga a consul, miután hiába próbálta visszahívni a menekülő¬
ket, nem használt sem a parancsszó, sem a tekintély, végül még a könyörgés sem. (9)
Egyetlen ember maradt ott, Marcus Licinius Strabo, a III. légió katonai ribunusa
és vele három egység katona, akik légiójukból hátramaradtak.
Az isztriaiak megrohanták az üres tábort. Egy szál fegyveres nem állta útju¬
kat, csak a íribunuson üthettek rajta, miközben épp csatasorba rendezte embe¬
reit a fővezéri sátor előtt, és buzdító szavakat intézett hozzájuk. (10) Az össze¬
csapás ádázabb volt, mint az ellenállók létszáma alapján várni lehetett, és csak
akkor ért véget, amikor a katonai íribunust és a körülötte helytállókat mind
lekaszabolták.
! Az észak-itáliai gallokból sorozott római segédcsapatokról van szó.