Page 502 [502]
legatust a jobb szövetséges alával a hátsó kapuhoz küldte, két cohorsot! és a két
légió ériariusait pedig utasította, hogy maradjanak ott őrizni a tábort.
(8) A fővezér személyesen körbejárta az összes kaput, hogy megszólítsa a
katonákat, és minden lehetséges buzdítással igyekezett fokozni bennük a harci
dühöt. (9) Egyszer szószegéssel vádolta az ellenséget, amely békét kért, majd
amikor fegyverszünetet kapott, annak ideje alatt indult el a tábor megostrom¬
lására, semmibe véve a népek jogát; (10) máskor arra figyelmeztetett, hogy
mekkora szégyen, ha egy római tábort épp a ligurok vesznek ostrom alá, akik
inkább tekinthetőek útonállónak, mint igazi ellenségnek.
(11) , Ha innen nem saját hősiességetek, hanem mások segítsége révén sza¬
badultok meg, hogyan kerülhetnétek a szeme elé — ha nem is azoknak a kato¬
náknak, akik korunk legnagyobb királyait és hadvezéreit, Hannibalt, Philipposzt,
Antiokhoszt győzték le, (12) de még azoknak is, akik ezeket a ligurokat sok¬
szor kergették nyáj módjára és kaszabolták rakásra az úttalan szurdokokban?
(13) Amit a hispán, a gall, a makedón vagy a pun sem mert megtenni, azt meg¬
teszi a ligur ellenség: a római sánc ellen vonul, ő kezdi a támadást és ostromot,
holott korábban, amíg a járhatatlan szurdokokban lapult, hiába kerestük, alig
találtunk rá?!
(14) Szavaira egyhangúlag harsant fel a kiáltás: Erről nem a katonák tehetnek,
hiszen senki nem adott nekik jelt a kitörésre. (15) Adja meg a jelet, és meglátja,
hogy sem a rómaiak, sem a ligurok nem változtak semmit!
28.
(1) A liguroknak a hegyek mögött két táboruk volt. Ezekből az első napokban
napkeltekor mindnyájan felsorakozva és harcra készen vonultak ki, (2) most
azonban már csak akkor ragadtak fegyvert, ha előbb jól teleették-itták magu¬
kat, és szétszórtan, rendetlenül vonultak ki, mintha már biztosak volnának ab¬
ban, hogy az ellenség nem merészkedik ki hadijelvényeivel a sáncok mögül.
(3) Miközben ilyen rendezetlenül közeledtek, a táborban mindenki csatakiál¬
tásban tört ki — még a lovászok és markotányosok is —, és a rómaiak az összes
kapuból egyszerre ütöttek ki rájuk.
(4) A ligurokat olyan váratlanul érte a támadás, hogy pánikba estek, mintha
tőrbe csalták volna őket. A dolog csak egy kis ideig emlékeztetett valamelyest
csatára, azután mindenfelé megkezdődött a fejvesztett menekülés és a menekü¬
lők mészárlása: (5) a lovasokat lóra parancsolták, és utasították, hogy senkit ne
hagyjanak elmenekülni. Rémült futása után az ellenség egytől egyig visszaszo¬
! Valószínűleg a bal szövetséges aZából.
501