(2) követek érkeztek hozzá azzal az ürüggyel, hogy békét kérnek, de valójában
kémkedni akartak. (3) Amikor Paullus kijelentette, hogy csak a megadás után
lehet szó a békéről, nem is nagyon tiltakoztak ez ellen, csak azt mondták, időre
van szükségük, hogy a durva földművesnépet meggyőzzék. (4) Amikor kaptak
erre tíz nap fegyverszünetet, újabb kéréssel álltak elő: hogy a táborból takarmá¬
nyért és fáért kivonuló katonák ne a legközelebbi hegyeken keresztül járjanak,
mert azok megművelt földek, és az ő területükhöz tartoznak.
(5) Miután ez a kívánságuk is teljesült, éppen ott összpontosították egész
seregüket a hegyek mögött, amelyektől az ellenséget így elterelték. Nagy soka¬
ságuk hirtelen rázúdult a római táborra, és egyszerre kezdték ostromolni mind¬
egyik kapuját. (6) Egész nap teljes erővel folyt az ostrom, így a rómaiaknak arra
sem volt idejiik, hogy hadijelvényeik alatt kivonuljanak, sem helytik, hogy csa¬
tarendbe fejlődjenek. (7) A kapuknál zárt alakzatban, inkább az utat elällva, mint
harcolva védelmezték táborukat. Amikor az ellenség napnyugtakor visszavonult,
Aemilius két lovassal levelet küldött Gnaeus Baebius proconsu/hoz Pisaeba, hogy
a fegyverszünet ellenére körülzárták őt, úgyhogy a lehető leggyorsabban siessen
segítségére.
(8) Baebius azonban már átadta seregét a Szardíniára induló Marcus Pinarius
praetornak.' Mindenesetre levélben értesitette a senatust, hogy Lucius Aemiliust
bekeritették a ligurok, (9) és irt Marcus Claudius Marcellusnak is, akinek a
működési területe a legközelebb volt Aemilius táborához, hogy legyen szíves
átvonulni seregével Galliából Liguriába és felszabadítani Lucius Aemiliust az
ostromzár alól. (10) De számítani lehetett rá, hogy ez a segítség nem érkezik
meg időben.
A ligurok másnap ismét megjelentek a tábor előtt. Aemilius, noha tudta, hogy
jönnek, és kivonulhatott volna ütközetre, a sánc mögött tartotta embereit, hogy
addig húzza az időt, amíg Baebius oda nem ér seregével Pisaeból.
26.
(1) Rómában Baebius levele nagy riadalmat keltett, (2) amelyet még az is növelt,
hogy Marcellus, miután átadta seregét Fabius Buteónak, néhány nap múlva
megérkezett Rómába, és szertefoszlatta a reményt, hogy a Galliában tartózko¬
dö sereg ätvonulhat Liguriäba. Folyik a háború az isztriaiakkal — mondta —, akik
megpróbálják megakadályozni, hogy a rómaiak co/oniát alapítsanak Aguileiában;
(3) Fabius oda indult, és ha már megkezdte a hadműveleteket, nem térhet visz¬
sza onnan. (4) Egyetlen lehetőség maradt a segítségnyújtásra, noha az idő sür¬