51.
(1) Titus Quinctius Flamininus kôvetségbe ment Prusziasz királyhoz, aki gya¬
nússá vált a rómaiak szemében, mert Antiokhosz veresége után befogadta Han¬
nibalt, és háborút indított Eumenész ellen. (2) Az egyik változat szerint Flami¬
ninus egyebek között azt is Prusziasz szemére hányta, hogy azt a férfiút tartja
udvarában, aki minden élő ember közül a rómaiak legádázabb ellensége, és
először hazáját, majd amikor annak hatalma megtört, Antiokhosz királyt sar¬
kallta háborúra a rómaiak ellen. (3) A másik verzió szerint Prusziasz a nála időző
Flamininus és a rómaiak kedvében akart járni, ezért saját maga jutott arra az
elhatározásra, hogy megöleti vagy kiszolgáltatja nekik Hannibalt — mindeneset¬
re a király a Flamininusszal folytatott első tárgyalás után mindjárt katonákat
küldött, hogy tartsák szemmel Hannibal házát.
(4) Hannibal mindig is számított rá, hogy ilyen véget fog érni, mert tudta,
mennyire engesztelhetetlenül gyűlölik őt a rómaiak, és sohasem bízott a királyok
hűségében. Prusziasz megbízhatatlanságáról maga is meggyőződött, Flamininus
megérkezésekor pedig borzadva érezte, hogy ez a végét jelenti. (5) Hogy a minden
oldalról fenyegető veszedelem elől mindig legyen készen menekülési útvonala,
házához! hét kijáratot építtetett, amelyek közül néhány rejtve volt, hogy őrség se
állhassa el. (6) A királyok kérlelhetetlen uralma előtt azonban semmi sem marad
felderítetlenül, amit ki akarnak nyomozni: a házat körös-körül olyan szoros gyű¬
rűbe fogták az őrségek, hogy senki nem tudott volna kijutni.
(7) Hannibal, amikor jelentették neki, hogy a király katonái vannak az előcsar¬
nokban, megpróbált a hátsó kijáraton elmenekülni — ez volt a legeldugottabb, és
ennek a túlsó vége volt a legjobban álcázva —, (8) de látva, hogy az ott csoporto¬
suló katonák ezt is lezárták, és a körös-körül felállított őrségek sehol nem enged¬
nek szabad utat, előhozatta a mérget, amelyet már régen előkészített ilyen fordu¬
latok esetére. (9) Így szólt: , Szabadítsuk hát meg a római népet nem szűnő
gondjától, ha már nem bírják kivárni egy öregember halálát! (10) Nem lesz nagy
és dicső Flamininus győzelme egy fegyvertelen és elárult ember fölött. De ez a
nap is jól példázza, mennyire megváltoztak a római nép erkölcsei. (11) Atyáik
még előre figyelmeztették Pürrhosz királyt,? fegyveres ellenségüket, aki hadsereg¬
gel tartózkodott Itáliában, hogy óvakodjon a méregtől; ezek meg egy volt consult
küldenek követségbe, hogy vegye rá Prusziaszt vendége bűnös meggyilkolására."
(12) Ezután átkot mondva Prusziasz fejére és birodalmára, és tanúul híva a
vendégbarátságot védő isteneket, hogy a király megszegte hűségét, kiürítette
a kelyhet. Így fejezte be életét Hannibal.