Oldal 469 [469]
OCR
50. (1) Már kezdett rájuk esteledni, és nemcsak a többi dologban nem tudtak döntésre jutni, de még abban az egyben sem, hogy foglyuk hol töltse a következő éjszakát, ahol megfelelő őrizetben lesz. (2) Bámulattal adóztak korábbi életpályájának és emberi nagyságának, ezért senki nem vállalkozott arra, hogy saját házában őriztesse, és nem is bíztak eléggé senkiben, hogy őrizetét egyedül rá hagyják. (3) Végül egyesek felvetették, hogy van egy föld alatti, kvadrátkövekkel körülfalazott állami kincseskamrájuk. Ide eresztették le őt megkötözve, és emelőgép segítségével egy roppant zárókövet helyeztek a kamra lejáratára. (4) Így várták meg a reggelt, mert úgy gondolták, biztonságosabb a foglyot egy hely őrizetére bízni, mint bármelyik emberre. (5) Másnap a tömeg elfogulatlan része, visszaemlékezve Philopoiménnek az államuknak tett korábbi szolgálataira, úgy vélekedett, hogy életben kell őt hagyni, és az ő segítségével keresni meg a kiutat a jelenlegi nehéz helyzetből. (6) Az elpártolás kezdeményezői azonban, akik kezükben tartották az államot, titkos tanácskozásukon egyhangúlag elhatározták, hogy végeznek vele, (7) csak azt nem tudták eldönteni, hogy minél hamarabb essenek-e túl rajta, vagy halasszák későbbre. Győzött az azonnali megtorlást sürgető csoport, és elküldtek hozzá egy embert a méreggel. Amikor Philopoimén átvette a poharat, állítólag csak annyit kérdezett, hogy Lükortasz, a másik akháj fővezér! és a lovasok megmenekültek-e. (8) Miután megtudta, hogy nem esett bajuk, így szólt: , Akkor jó" — és szilárd lélekkel kiitta a kelyhet, majd hamarosan kilehelte lelkét. (9) A kegyetlen tett értelmi szerzői azonban nem sokáig örülhettek halálának, mert Messzéné vereséget szenvedett a háborúban, és az akhájok követelésére kiadta a vétkeseket. Átadták nekik Philopoimén csontjait is. Temetésén az egész akháj szövetség részt vett, és annyira elhalmozták az emberi megbecsülés minden jelével, hogy még az isteneknek kijáró tiszteletet sem sajnálták tőle. (10) A görög és római történetírók is igen nagyra becsülik ezt a férfiút; egyes szerzők ennek az évnek a jellegzetességeként azt örökítették meg az utókor számára, hogy három kiváló hadvezér is ekkor halt meg: Philopoimén, Hannibal és Publius Scipio. (11) Ennyire egyenlőnek tartották őt a két leghatalmasabb nép legnagyobb hadvezéreivel. ' Liikortasz viselte ekkor a szövetség bipparkboszi tisztségét, ami rangban a szíratégosz után következett. Philopoimén halála után őt választották szzrafégosszá, és ő kényszerítette végül megadásra Messzénét. 468
