Oldal 469 [469]
50.
(1) Már kezdett rájuk esteledni, és nemcsak a többi dologban nem tudtak dön¬
tésre jutni, de még abban az egyben sem, hogy foglyuk hol töltse a következő
éjszakát, ahol megfelelő őrizetben lesz. (2) Bámulattal adóztak korábbi életpá¬
lyájának és emberi nagyságának, ezért senki nem vállalkozott arra, hogy saját
házában őriztesse, és nem is bíztak eléggé senkiben, hogy őrizetét egyedül rá
hagyják. (3) Végül egyesek felvetették, hogy van egy föld alatti, kvadrátkövekkel
körülfalazott állami kincseskamrájuk. Ide eresztették le őt megkötözve, és eme¬
lőgép segítségével egy roppant zárókövet helyeztek a kamra lejáratára. (4) Így
várták meg a reggelt, mert úgy gondolták, biztonságosabb a foglyot egy hely
őrizetére bízni, mint bármelyik emberre.
(5) Másnap a tömeg elfogulatlan része, visszaemlékezve Philopoiménnek
az államuknak tett korábbi szolgálataira, úgy vélekedett, hogy életben kell őt
hagyni, és az ő segítségével keresni meg a kiutat a jelenlegi nehéz helyzet¬
ből. (6) Az elpártolás kezdeményezői azonban, akik kezükben tartották az
államot, titkos tanácskozásukon egyhangúlag elhatározták, hogy végeznek ve¬
le, (7) csak azt nem tudták eldönteni, hogy minél hamarabb essenek-e túl rajta,
vagy halasszák későbbre. Győzött az azonnali megtorlást sürgető csoport, és
elküldtek hozzá egy embert a méreggel. Amikor Philopoimén átvette a po¬
harat, állítólag csak annyit kérdezett, hogy Lükortasz, a másik akháj fővezér!
és a lovasok megmenekültek-e. (8) Miután megtudta, hogy nem esett bajuk,
így szólt: , Akkor jó" — és szilárd lélekkel kiitta a kelyhet, majd hamarosan ki¬
lehelte lelkét.
(9) A kegyetlen tett értelmi szerzői azonban nem sokáig örülhettek halálának,
mert Messzéné vereséget szenvedett a háborúban, és az akhájok követelésére
kiadta a vétkeseket. Átadták nekik Philopoimén csontjait is. Temetésén az egész
akháj szövetség részt vett, és annyira elhalmozták az emberi megbecsülés min¬
den jelével, hogy még az isteneknek kijáró tiszteletet sem sajnálták tőle.
(10) A görög és római történetírók is igen nagyra becsülik ezt a férfiút; egyes
szerzők ennek az évnek a jellegzetességeként azt örökítették meg az utókor
számára, hogy három kiváló hadvezér is ekkor halt meg: Philopoimén, Hannibal
és Publius Scipio. (11) Ennyire egyenlőnek tartották őt a két leghatalmasabb
nép legnagyobb hadvezéreivel.
' Liikortasz viselte ekkor a szövetség bipparkboszi tisztségét, ami rangban a szíratégosz után
következett. Philopoimén halála után őt választották szzrafégosszá, és ő kényszerítette
végül megadásra Messzénét.
468