Page 453 [453]
(6) Appius azonban így felelt: Minek egy teljesen világos ügyben nyomozni,
mintha bármi is kétséges volna? Ha a király el akarja hárítani magáról a felelős¬
séget, küldje Rómába Onomasztoszt és Kasszandroszt, az állítólagos elkövető¬
ket, hogy a senatus kihallgathassa őket.
(7) Szavai először annyira felkavarták a királyt, hogy arcszíne és vonásai
teljesen elváltoztak. Végül összeszedte magát, és így szólt: Ha annyira akarják,
elküldheti Rómába Kasszandroszt, mivel az akkor Maróneiában tartózkodott.
(8) De mi köze az ügyhöz Onomasztosznak, aki Maróneiának a táján sem járt
akkor? — (9) Onomasztoszt ugyanis jobban szerette volna megvédeni, egyrészt
mert igen nagyra becsült bizalmasa volt, másrészt mert tőle sokkal jobban félt,
hogy elárulhatja, hiszen személyesen vele tervelte ki a dolgot, és már több ha¬
sonló ügyben volt cinkosa és segítője. (10) Kasszandroszhoz embereket küldött,
hogy Épeiroszon át kísérjék le a tengerpartra, és úgy tartják, ezek megmérgez¬
ték, nehogy az ő révén kitudódjon valami.
35.
(1) Amikor a római követek eljöttek Philipposztól a tárgyalás után, nem csinál¬
tak titkot abból, hogy nem tetszik nekik ez az egész; (2) de maga Philipposz
sem kételkedett benne, hogy újra kell kezdenie a háborút. Ám mivel ehhez még
nem volt elég erős, időt akart nyerni. Úgy döntött, kisebbik fiát, Démétrioszt
elküldi Rómába, hogy igazolja őt a vádakkal szemben, és egyúttal megenyhítse
a senatus haragját. (3) Hitte, hogy az ifjú már pusztán személyes jelenlétével is
kedvező irányba befolyásolja majd a helyzetet, mivel amikor túszként tartózko¬
dott Rómában, már bizonyságát adta királyhoz méltó jellemének. (4) Addig is
útnak indult azzal az ürüggyel, hogy segítséget nyújt Büzantionnak, valójában
azonban azért, hogy megfélemlítse a thrák fejedelmeket. Egyetlen ütközetben
leverte őket, elfogta vezérüket, Amadokoszt, majd visszatért Makedóniába,
miután követeket küldött az Al-Duna mellett élő barbárokhoz, hogy Itália el¬
leni portyákra biztassa fel őket.
(5) A Peloponnészoszon is várták a római követek érkezését, akik azt az
utasítást kapták, hogy Makedónia után Akhaiába menjenek. Lükortasz, a
szíratégosz összehívta az akhájok gyűlését, hogy kész tervekkel fogadják őket.
(6) Napirendre tűzték a spártaiak ügyét: Ellenségből vádlókká lettek, és most
fennáll a veszély, hogy legyőzésük után többet árthatnak nekik, mint amikor
még harcban álltak, mert a háborúban a rómaiak az akhájok szövetségesei voltak,
most azonban inkább a spártaiakat pártolják, mint az akhájokat. (7) Még Areusz
és Alkibiadész is — két hajdani spártai száműzött, akik az akhájok jóvoltából
térhettek haza — vállalkoztak arra, hogy követségbe mennek Rómába panaszt
tenni az akháj szövetség ellen, amelynek oly sokat köszönhetnek, és ott olyan
452