Oldal 447 [447]
ugyanis teljesen érthetően és világosan megfogalmazva az áll, hogy Eumenész
megkapja Kherszonészoszt és Lüszimakheiát. De hol van itt feltüntetve ráadás¬
ként Ainosz, Maróneia vagy egyéb thrákiai városok? Amit ő azoktól még kö¬
vetelni sem mert, azt most tőletek kapja meg, mintha már ők is neki adomá¬
nyozták volna?
(13) Az a kérdés, milyen számba akartok engem venni. Ha az a szándékotok,
hogy gyűlölt ellenségként zaklattok, akkor csak így tovább! (14) De ha még
valamennyire megbecsültök mint veletek szövetséges és baráti viszonyban álló
királyt, akkor, kérlek, ne ítéljetek méltónak erre a nagy megaláztatásra!"
29.
(1) A király beszéde komoly hatást tett a követekre, ezért köztes választ adtak,
és függőben hagyták a dolgot: Ha ezeket a városokat a tíz megbízott határoza¬
ta Eumenésznek ítélte oda, akkor ezen nem változtatnak. (2) Ha ezeket Philip¬
posz háborúban foglalta el, megtarthatja őket győzelme jutalmául a hadijog
alapján. Ha a két eset közül egyik sem áll fenn, akkor fenn kell tartani az ügy
kivizsgálásának jogát a senazus számára, és hogy döntésüket semmi ne befolyá¬
solja, ki kell vonni a városokból a helyőrségeket.
(3) Elsősorban ezek az okok fordították szembe Philipposzt a rómaiakkal,
így valószínűnek látszik, hogy fia, Perszeusz nem újabb indítékok alapján kezd¬
te meg a háborút, hanem a fenti okokból apja hagyta rá örökül. (4) Rómában
azonban egyáltalán nem gyanították, hogy makedón háború fenyeget.
Lucius Manlius proconsul már visszatért Hispániából. Amikor a Bellona szen¬
télyében megtartott senazusi ülésen diadalmenetért folyamodott, fényes haditet¬
tei alapján ezt könnyen megkaphatta volna, (5) de ellene szólt a hagyomány,
mert az ősök szokása úgy rendelkezett, hogy senki nem tarthat diadalmenetet,
aki nem hozta haza seregét, csak akkor, ha provinciáját teljesen meghódítva és
békés állapotban adta át utódjának. Köztes megoldásként mégis megtisztelték
Manliust azzal, hogy ovazióban vonulhatott be a Városba. (6) 52 aranykoszorút,
ezenfelül 132 font aranyat és 16 300 font ezüstöt hozott magával, (7) és beje¬
lentette a senatusnak, hogy quaestora, Quintus Fabius tovabbi 10 000 font ezüs¬
tôt és 80 font aranyat hoz, és azt is átadja majd az allamkincstarnak.
(8) Ebben az évben nagy rabszolgalázadás tört ki Apuliában. Tarentum Lucius
Postumius praeror működési területe volt. (9) Ő vezette a szigorú nyomozást a
pásztorok összeesküvése ügyében, akik útonállásukkal veszélyeztették az utakat
és a közlegelőket. Mintegy 7000 embert ítélt el; ebből sokan elmenekültek,
sokakat kivégeztek.
(10) A consulok, akiket sokáig visszatartott a Városban a sorozás, végre elutaz¬
tak provinciájukba.
446