OCR
kifosztva és elnéptelenedve adná vissza: (8) Nem is szólva a háború során elpusztult emberekről, Makedóniába hurcoltatott 500 előkelő ifjút, ahol megalázó rabszolgamunkát végeztet velük. Arról pedig már gondoskodott, hogy amit kénytelen lesz visszaadni a thesszáliaiaknak, legalább tönkretegye, mielőtt viszszaadná. (9) A phthiótiszi Ihébai volt egykor a thesszáliaiak egyetlen jól jövedelmező és hasznot hajtó tengerparti kereskedővárosa. A király azonban felvásárolta az ottani teherhajókat, hogy azok Ihébai mellett elhaladva Démétriaszban kössenek ki, így az egész tengeri kereskedelmet oda irányította át. (10) Sőt még követeik megtámadásától sem riadt vissza, akik pedig a népek joga szerint szentek és sérthetetlenek: csapdát állított nekik, amikor útban voltak Titus Quinctiushoz. (11) Igy aztán annyira megfélemlített minden thesszáliait, hogy a szájukat sem merik kinyitni sem saját városukban, sem a szövetség közös gyűlésein. Hiszen a rómaiak, akik megajándékozták őket a szabadsággal, távol vannak, viszont egy kegyetlen zsarnok ül a nyakukon, aki nem engedi, hogy élvezzék a római nép jótéteményét. Hisz van-e szabadság akkor, ha nincs szólásszabadság? (12) Még most is, amikor bízhatnak a követek oltalmában, inkább csak sóhajtoznak beszéd helyett. Ha a rómaiak nem tesznek valamit azért, hogy a Makedónia szomszédságában lakó görögök félelmét és Philipposz vakmerőségét csökkentsék, hiába győzték le őt és szabadították fel a görögöket. (13) Szöges zablára kell őt fogni, mint egy makrancos, engedetlen lovat. (14) Ilyen keserű hangon beszéltek az utolsóként felszólalók, míg az előttük szólók inkább békítgették, kérve, hogy bocsásson meg azoknak, akik szabadságukért emelnek szót, (15) tegye félre kegyetlen zsarnokságát, és nevelje rá magát, hogy szövetségesként és barátként viselkedjen; kövesse a római nép példáját, amely inkább jóindulattal, mint megfélemlítéssel kapcsolja magához szövetségeseit. (16) Miután meghallgatták a thesszáliaiakat, a perrhaibiaiak visszakövetelték Gonnokondülont — amelyet Philipposz Olümpiasznak nevezett el, szerintük azonban a perrhaibiaiak ősi tulajdona —, ezenkívül Malloiát és Erikiniont is. (17) Az athamanok szabadságukat kérték vissza, valamint Athénaion és Poitneion nevű erődítményeiket. 26. (1) Philipposz, hogy ő is inkább vádlónak és ne vádlottnak tűnjön, maga is panasszal kezdte. Nehezményezte, hogy a thesszáliaiak fegyveres erőszakkal elfoglalták Menelaiszt Dolopiában, amely egykor az ő birodalmához tartozott, ! Dolopiát a rómaiak csatolták el Philipposztól 195-ben (XXXIII. 34. 6). 442