Oldal 435 [435]
OCR
17. (1) Ezután felolvastatták a senazusi határozatokat, jutalmat ígértek minden feljelentőnek, aki egy bűnöst a consu/ elé vezet, vagy legalább távollétében megadja az illető nevét. Ha valaki, akit feladtak, elmenekül, annak kitűznek egy határidőt, (2) és ha addig a napig nem jelentkezik az idézésre, távollétében ítélik el. Ha olyasvalakit adnak fel, aki éppen Itálián kívül tartózkodik, annak lazább határidőt szabnak, hátha hajlandó megjelenni, hogy a bíróság előtt védekezzen. (3) Ezután ismertették a rendeletet, mely szerint senki sem adhat el vagy vásárolhat semmit a meneküléshez, és a menekülőket senki sem fogadhatja be, nem rejtegetheti, és semmi módon nem támogathatja. (4) A gyűlés feloszlatása után az egész Városban nagy volt a rémület, és nem korlátozódott a falakon belülre vagy a Város környékére, hanem egész Itáliában kitört a pánik, ahogy a vendégbarátok levelezése révén híre terjedt a semazusi határozatnak, a consulok beszédének és rendeletének. (5) A nyilvános leleplező beszédet követő éjszakán őrségeket állítottak körös-körül a kapukhoz, így a triumvirek igen sok menekülni próbáló embert fogtak el és hurcoltak vissza. Sok embert jelentettek fel név szerint, ezek közül néhány férfi és nő végzett magával. Állítólag több mint 7000 férfi és asszony vett részt a titkos szövetségben. (6) Mint bebizonyosodott, az összeesküvés vezetői Marcus és Gaius Atinius római plebejusok, a faliscus Lucius Opicernius és a campaniai Minius Cerrinius voltak; (7) 6k kezdeményeztek minden gyalázatosságot és gaztettet, és ők voltak a főpapok és a szertartások szervezői. Öket igyekeztek minél hamarabb kézre kerítsék. Amikor a consul elé vezették őket, beismerő vallomást tettek, és azonnal rávallottak bűntársaikra is. 18. (1) A Városból való menekülés olyan méreteket öltött, hogy mivel emiatt sokak peres eljárásai elévültek vagy anyagi kár érte őket," Titus Maenius és Marcus Licinius praetorok arra kényszerültek, hogy a senazus jóváhagyásával 30 napra elhalasszanak minden tárgyalást, amíg a consulok befejezik a vizsgálatot. (2) Kiürült a Város, és a név szerint feljelentettek sem maguk nem jelentkeztek, sem megtalálni nem lehetett őket, ezért a consulok kénytelenek voltak körbejárni a törvénykezési helyeket, és ott folytatni a nyomozást és az eljárásokat. (3) Akik csak a beavatáson estek át, és a pap szavai után elismételték ugyan az imaformulát, amellyel csatlakoztak a mindenféle gazság és paráznaság elkövetésére irányuló bűnös összeesküvéshez, viszont sem magukkal, sem másokkal szemben nem követtek el semmit, amire esküvel kötelezték magukat, azokat továbbra is fogságban ! A törvényszéki tárgyalást csak mindkét fél jelenlétében lehetett megtartani. 434
