OCR
Scipio nem fizeti be a bírságot az ítéletnek megfelelően, ő nem tehet mást, mint hogy lefogatja és borténbe vetteti az elitéltet. (3) A sribunusok félrevonultak tanácskozni, majd Gaius Fannius kisvártatva közölte a döntést a maga és társai nevében, kivéve Gracchust: a fribunusok nem fogjäk megakadälyozni a praetort abban, hogy éljen hatalmával. (4) Tiberius Gracchus úgy nyilatkozott, hogy ő nem akadályozza meg a praetort abban, hogy Lucius Scipio vagyonából lefoglalja a bírság ellenértékét. (5) De hogy azt a Lucius Scipiót, aki legyőzte a földkerekség leghatalmasabb királyát, kiterjesztette a római nép birodalmának határait a föld széléig, (6) a római nép jótéteményeivel lekötelezte Eumenész királyt, a rhodosziakat és KisÁzsia sok más városát, az ellenség több vezérét felvonultatta diadalmenetében és börtönbe vetette — hogy ezt a Lucius Scipiót megláncolva bezárják a börtönbe a római nép ellenségei közé, azt nem tűrheti, és követeli, hogy bocsássák őt szabadon. (7) Nyilatkozatát a hallgatóság olyan helyesléssel fogadta, és az emberek olyan örömmel nézték Scipio szabadon bocsátását, mintha ítéletét nem is ugyanebben az államban hozták volna. (8) Ezután a praetor elküldte a quaestorokat, hogy az ällam neveben kenyszervégrehajtással foglalják le Scipio vagyonát. Ámde nemcsak hogy nyomát sem találták benne a király pénzének, de még a bírságra valót sem tudták összeszedni belőle. (9) Lucius Scipio rokonai, barátai és cliensei annyi pénzt adtak össze neki, hogy ha elfogadta volna, jóval gazdagabb lehetett volna, mint meghurcoltatása előtt volt. (10) Ő azonban semmit nem fogadott el. Ami a létfenntartáshoz szükséges volt, azt legközelebbi hozzátartozói visszavásárolták számára. A Scipiókat övező gyűlölet pedig pillanatok alatt a $raezor, a tanácsadói és a vádlók ellen fordult. 417