57.
(1) Ezek a példák akár egy magasztaló halotti beszédben is tanúsították volna
ennek a férfiúnak rendkívüli lelki nagyságát, aki úgy mérsékelte a neki juttatott
megtiszteltetéseket, hogy ne feszítse szét a polgári lét korlátait — és mindezt egy
ellenfele ismerte el, miközben szemrehányásokkal illette.
(2) A források egyetértenek abban, hogy ennek a Gracchusnak volt a felesége
Scipio kisebbik lánya — az idősebbet ugyanis apja Publius Cornelius Nasicához!
adta nőül. (3) Azt viszont már nem tudjuk biztosan, hogy a lány csak apja ha¬
lála után lett-e Gracchus jegyese, majd felesége," vagy azoknak van igazuk, akik
szerint Gracchus, amikor Lucius Scipiót fogságba akarták vetni, és tiszttársai
közül egyik sem volt hajlandó védelmére kelni, (4) megesküdött, hogy eddigi
ellentétei a Scipiókkal ezután sem szűnnek meg, és nem a hálájukat akarja ki¬
érdemelni, de nem tűrheti, hogy abba a börtönbe, ahová Publius Scipio az ő
szeme láttára záratta be az ellenség királyait és hadvezéreit, oda most Africanus
fivérét zárják be.
(5) Azt mondják, a senatus, amely aznap éppen a Capitoliumon ebédelt, ?
felkelt az asztaltól, és követelte, hogy Africanus ott a lakomán jegyezze el a lányát
Gracchusszal. (6) Miután az állami ünnep keretében megfelelő módon megtar¬
tották az eljegyzést is, Scipio hazament, és bejelentette feleségének, Aemiliának
kisebbik lányuk eljegyzésének hírét. (7) Aemilia asszonyi szokás szerint fel¬
háborodott, hogy Scipio az ő megkérdezése nélkül döntött közös gyerme¬
kük sorsáról, és hozzáfűzte, hogy még akkor sem lett volna szabad nélküle ha¬
tároznia, ha magával Tiberius Gracchusszal akarta volna eljegyezni a lányukat.
(8) Scipio erre megörült, hogy ennyire egyezik a véleményük, és elárulta, hogy
pontosan ő a vőlegény.
EI kellett mondanom mindezt, hogy mennyire különböző elképzelések és
feljegyzések forognak közkézen erről a nagyszerű emberről.