Page 413 [413]
érték is 4 000 000, nem pedig 24 000 000 seszertius volt.! (10) Ráadásul felje¬
gyezték, hogy a senazus magát Publius Scipiót is éppen ekkora összeggel akarta
elszámoltatni, (11) ő pedig bátyjával, Luciusszal odahozatta a pénztárkönyvet,
amelyet a senafus vizsgálata közben saját kezével tépett darabokra? (12) felhábo¬
rodásában, hogy miután 200 000 000-t adott át az államkincstárnak, 4 000 000¬
val akarják elszámoltatni. (13) Ugyanez az önérzetesség szólt belőle, amikor a
guaestorok a törvény tilalmára hivatkozva nem mertek pénzt kivenni a kincstár¬
ból, mire Scipio elkérte a kulcsot, mondván: majd ő kinyitja a kincstárat, hiszen
az ő érdeme, hogy egyáltalán zárni kell.?
56.
(1) Sok egyéb tudósítás van még, elsősorban Scipio életének végéről, a vádeme¬
lésről, haláláról, temetéséről és síremlékéről, de ezek annyira eltérőek, hogy
nem tudom, melyik hagyománynak vagy melyik feljegyzésnek adhatnék hitelt.
(2) Nem egyeznek az adatok sem a vádló személyéről — egyesek szerint Marcus
Naevius, masok szerint a két Petillius idéztette torvény elé —,* sem a vademelés
időpontjáról, sem Scipio halálának évéről," (3) sem arról, hol halt meg és hová
temették: egyesek szerint Rómában, mások szerint Liternumban halt meg, és
ott is nyugszik. Síremlékét és szobrait mindkét helyen mutogatják: van egy
síremléke Liternumban, és ezen állt egy szobra is, amelyet, mint nemrég saját
szememmel láttam, ledöntött a vihar; (4) Rómában pedig a Porta Capenán kívül,
! Az ezüst és arany 10:1-es átváltási arányát (vö. XXXVIII. 11. 8) és Livius ,szôvegjavi¬
tását" alapul véve a L. Scipio által állítólag elfogadott összeg 1080 font aranynak, a
,javítatlan" változatban szereplő összeg pedig nagyjából a hatszorosának, 6048 font
aranynak felel meg. Az előbbi változat alapján 3 240 000 seszertius, a második alapján
18 144 000 seszertius volna az összeg (egy font ezüst 300 seszertiusnak felel meg). Iehát a
perérték mind Liviusnál, mind forrásában ennél jóval magasabb. — A seszertiusra való
átszámítást valószínűleg Livius forrása, Valerius Antias végezte el, ez a pénzegység
ugyanis Kr. e. 141 táján vált bevett számítási eszközzé.
? Az annalisztikus hagyomány által megőrzött történetet Gellius is említi (Aztikai éjszakák
IV. 18. 7-12).
3 Az eset valószínűleg Scipio második consulsága idején, 194-ben történt. A consulok el¬
méletileg a senazus jóváhagyása nélkül is hozzáférhettek a közpénzekhez; ennek megfe¬
lelően Polübiosz változatában (XXIII. 14. 5-6) a guaeszor csak az adott napon nem
nyithatta ki a kincstárat.
* M. Naevius Kr. e. 184-ben volt népsribunus (XXXIX. 52. 3).
5 Livius végül is — a Naevius-féle, előbb említett dátumot is figyelembe véve — 183-ra teszi
Scipio halála idejét (XXXIX. 52.).
412