Page 409 [409]
gyalási napot tűztek ki, visszavonult liternumi birtokára! azzal a szilárd elhatá¬
rozással, hogy nem jelenik meg a törvényszék előtt. (2) Szelleme és lénye túlsá¬
gosan emelkedett volt, túlságosan hozzászokott a felemelőbb élethelyzetekhez,
így nem békélhetett meg azzal a tudattal, hogy vádlottként kell megjelennie, és
vállalnia kell a védekező fél megalázó szerepét.
(3) Amikor eljött a kijelölt nap, előszólították a vádlottat, de az nem volt ott.
Lucius Scipio azzal mentegette, hogy betegsége miatt maradt távol. (4) Ezt a
mentseget a vädemelö zribunusok nem fogadták el, és azt bizonygatták, hogy
gőgjében nem jelent meg a tárgyaláson, éppúgy, ahogy gőgjében hagyta ott a
törvényszéket, a népíribunusokat és a hallgatóságot, (5) és szinte foglyaiként
hurcolva magával azokat, akiket megfosztott a fölötte való ítéletmondás jogától
és szabadságától, diadalmenetet tartott a római nép fölött, és kivonulást szerve¬
zett a nepfribunusok elöl a Capitoliumra. „Nos hát — folytatták —, itt van múlt¬
kori meggondolatlanságotok jutalma: (6) akkor Scipio vezetésével és buzdítására
faképnél hagytatok minket, most meg ő hagyott faképnél benneteket. (7) A mi
határozottságunk pedig szemlátomást napról napra csökken, hisz 17 évvel ezelőtt,
amikor még hadseregek és hajóhadak élén állt, utána mertünk küldeni Szicíliába
néhány népzribunust és egy aedilist, hogy fogják el és hozzák vissza Rómába,
most azonban, jóllehet már csak magánember, nem merjük a birtokáról ideho¬
zatni, hogy mondja el a védőbeszédét!"
(8) Lucius Scipio a többi népzribunushoz fellebbezett, akik a következőkép¬
pen nyilatkoztak: ha Scipio betegség címén kimentette magát, ők úgy vélik, ezt
a mentséget el kell fogadni, tiszttársaik pedig tűzzenek ki új tárgyalási napot.
(9) Ekkoriban volt népzribunus Tiberius Sempronius Gracchus, aki ellenséges
viszonyban volt Publius Scipióval. Ő nem adta a nevét tiszttársai nyilatkozatá¬
hoz, ezért mindenki azt várta, hogy keményebb indítvánnyal fog előállni. Erre
így nyilatkozott: (10) Elegendő mentségnek tartja a betegséget, amellyel Lucius
Scipio indokolta testvére távolmaradását. Nem fogja tűrni, hogy Publius Scipiót
vád alá helyezzék, amíg vissza nem tér Rómába; ha pedig visszatér, és őhozzá
fellebbez, ő segítséget nyújt neki, hogy ne kelljen a törvény előtt védekeznie.
(11) Publius Scipio az istenek és emberek egyetértésével oly magasra jutott
tettei és a római néptől kapott tisztségek révén, hogy nagyobb gyalázat a római
népre, mint őrá magára nézve, ha vádlottként kell állnia a szónoki emelvény
lábánál, és tejfelesszájú kölykök gyalázkodását kell hallgatnia.
! Scipio Liternum környéki birtokán a Kr. u. I. században Seneca is látogatást tett, és egyik
levelében (86. 4—5) eltöprengett az ott látottakon.
? Ezt a vizsgálatot azért rendelték el, hogy megállapítsák, mekkora felelősség terheli Scipiót
Pleminius előbb említett visszaéléseivel kapcsolatban (XXIX. 19-21.)
408