Page 407 [407]
(4) Nemsokára azonban feledésbe merült ez a viszálykodás, szó sem esett róla
többé, mert súlyosabb ellentétek támadtak egy nagyobb és híresebb férfiú sze¬
mélye körül. (5) Amint Valerius Antias írja, Publius Scipio Africanus ellen vá¬
dat emelt a két Quintus Petillius. Ezt ki-ki a maga jelleme szerint értékelte.
(6) Egyesek nemcsak a két népíribunust hibáztatták, hanem az egész polgárságot,
hogy képes ilyesmit eltűrni: (7) a földkerekség két legnagyobb városa szinte
egyidőben bizonyult hálátlannak vezető egyéniségeivel szemben; de a kettő közül
mégis Róma a hálátlanabb, hiszen a legyőzött Karthágó a legyőzött Hannibalt
kényszerítette számkivetésbe, míg a győztes Róma a győztes Africanust taszítja
ki. (8) Mások viszont úgy vélekedtek, hogy egyetlen polgárnak sem szabad olyan
különleges helyzetet élveznie, hogy ne lehessen őt a törvények alapján felelős¬
ségre vonni. Semmi sem bizonyítja jobban a teljes egyenlőséget és szabadságot
— mondták -, mint az, hogy a leghatalmasabbat is a törvény elé lehet idézni. (9)
Márpedig hogyan is lehetne biztonsággal rábízni valakire egy ügyet, ha aztán
nem számoltatják el vele; az egész államról már nem is beszélve? Aki pedig nem
fogadja el a törvény előtti egyenlőséget, az ellen nem jogtalanság az erőszak al¬
kalmazása.
(10) Ilyesmikről beszéltek az emberek, míg végül eljött a törvényszéki tárgya¬
lás napja. Soha senkit nem kísért még nagyobb tömegben minden rendű és rangú
ember a Forumra, még magát Scipiót sem consul vagy censor korában, mint ezen
a napon, vádlottként. (11) Amikor felszólították, hogy adja elő védekezését, a
vádpontokat szóba sem hozta, viszont olyan nagyszerű beszédet mondott saját
tetteiről, hogy általános vélemény szerint még soha senkit nem illettek ezeknél
szebb és megérdemeltebb dicsérő szavakkal. (12) Tetteit ugyanolyan lelki és szel¬
lemi tartással sorolta elő, mint ahogy végrehajtotta, és hallgatóiban nem keltett
visszatetszést, hiszen nem dicsekvésből beszélt, hanem önmaga védelmében.
51.
(1) A népzribunusok jelenlegi vádjaik alátámasztására újra felhánytorgatták az
ellene régebben felhozott vádakat: állítólagos fényűzését a szürakuszaibeli té¬
li táborban! és a Lokroiban Pleminius miatt kitört zavargást;? most pedig in¬
kább csak gyanúsítások, semmint bizonyítékok alapján vesztegetéssel vádolták.
(2) Fogságba esett fiát váltságdíj nélkül kapta vissza a királytól — mondták -,
ráadásul Antiokhosz minden egyéb tekintetben is nagy megbecsülésben része¬
sítette Scipiót, mintha Rómában a háború és a béke egyedül az ő kezében lenne.
(3) A hadszíntéren inkább dictatora volt a consulnak, nem legatusa, és egyedül
! Vö. XXIX. 19.
? Vö. XXIX. 9. és 18-22.
406