Page 406 [406]
OCR
az ellenséget, és milyennek akarják előttetek lefesteni. (4) Ha Kis-Ázsia kellemes vidékein elkorcsosult puhányoknak, milyen veszélyt jelenthettek volna ránk, még ha kedvezőtlen terepen nyomulunk is fel hozzájuk? Ha pedig félelmetesen nagy erejű vadembereknek, akkor egy ilyen győzelem után képesek volnátok megtagadni a diadalmenetet? (5) Az irigység vak, atyák és összeírtak, egyedül ahhoz ért, hogy a kiválóságot ócsárolja, és tönkretegye az azt megillető megtiszteltetést és jutalmat. (6) Elnézéseteket kérem hát, atyák és összeírtak, ha beszédem a kelleténél hosszabbra nyúlt; nem azért történt így, mert önmagamat szerettem volna dicsérni, hanem mert kénytelen voltam védekezni a vádaskodások ellen. (7) Ihrákiában talán képes lettem volna tág mezőkké változtatni a szűk szurdokokat, síksággá a lejtőt, szántóföldekké az erdőséget? (8) Meg tudtam volna oldani, hogy a thrák rablók ne rejtőzzenek el jól ismert búvóhelyeiken, el ne raboljanak valamit a málhából, el ne vonszoljanak egy teherhordó állatot a hosszú menetből, senki ne kapjon sebet, és a bátor, tettre kész Ouintus Minucius ne haljon bele sebesülésébe? (9) Ellenfeleim ezen a szerencsétlen eseten lovagolnak, amelyben sajnos úgy alakult, hogy elveszítettük egy ilyen kiváló polgártársunkat is. (10) De hogy amikor ránk támadt az ellenség a nehezen járható szurdokban, hátrányos terepen, akkor az elővédből és az utóvédből alakult két csatasorunk egyszerre fogta körül a málhánkkal bajlódó barbár hadsereget, (11) és még aznap sok ezret, néhány nap múlva pedig még jóval többet vágtunk le és fogtunk el közülük - erről ők azt gondolják, hogy ha hallgatnak róla, ti sem fogjátok megtudni, holott szavaim igazságát egész hadseregem tanúsíthatja? (12) Ha Kis-Ázsiában még a kardomat sem vontam volna ki, ha egy fia ellenséget nem láttam volna ott, a Ihrákiában vívott két ütközetért akkor is diadalmenetet érdemelnék! (13) De eleget szónokoltam; sőt, atyák és összeírtak, hadd kérjek és nyerjek bocsánatot tőletek, amiért hosszabb beszéddel fárasztottalak benneteket, mint szerettem volna." 50. (1) A vádak aznap erősebbnek bizonyultak volna, mint a védekezés, ha a vita nem húzódik el késő estig. Amikor a senazus ülése feloszlott, még úgy gondolták, hogy meg fogják tagadni a diadalmenetet. (2) Másnap azonban Gnaeus Manlius rokonai és barátai minden befolyásukat latba vetették, de sokat segített az öregebb senatorok tekintélye is, akik kijelentették: (3) nem volt még példa rá, hogy egy fővezér, aki legyőzte az ellenséget, teljesítette megbízatását, és visszahozta hadseregét, diadalszekér és babérkoszorú nélkül, magánemberként, dicstelenül lépjen be a Városba. Így a szégyenérzet legyőzte a szűúkmarkúságot, és nagy többséggel megszavazták a diadalmenetet. 405
