Page 406 [406]
az ellenséget, és milyennek akarják előttetek lefesteni. (4) Ha Kis-Ázsia kellemes
vidékein elkorcsosult puhányoknak, milyen veszélyt jelenthettek volna ránk, még
ha kedvezőtlen terepen nyomulunk is fel hozzájuk? Ha pedig félelmetesen nagy
erejű vadembereknek, akkor egy ilyen győzelem után képesek volnátok megta¬
gadni a diadalmenetet? (5) Az irigység vak, atyák és összeírtak, egyedül ahhoz
ért, hogy a kiválóságot ócsárolja, és tönkretegye az azt megillető megtiszteltetést
és jutalmat. (6) Elnézéseteket kérem hát, atyák és összeírtak, ha beszédem a
kelleténél hosszabbra nyúlt; nem azért történt így, mert önmagamat szerettem
volna dicsérni, hanem mert kénytelen voltam védekezni a vádaskodások ellen.
(7) Ihrákiában talán képes lettem volna tág mezőkké változtatni a szűk szur¬
dokokat, síksággá a lejtőt, szántóföldekké az erdőséget? (8) Meg tudtam volna
oldani, hogy a thrák rablók ne rejtőzzenek el jól ismert búvóhelyeiken, el ne
raboljanak valamit a málhából, el ne vonszoljanak egy teherhordó állatot a
hosszú menetből, senki ne kapjon sebet, és a bátor, tettre kész Ouintus Minucius
ne haljon bele sebesülésébe? (9) Ellenfeleim ezen a szerencsétlen eseten lova¬
golnak, amelyben sajnos úgy alakult, hogy elveszítettük egy ilyen kiváló polgár¬
társunkat is. (10) De hogy amikor ránk támadt az ellenség a nehezen járható
szurdokban, hátrányos terepen, akkor az elővédből és az utóvédből alakult két
csatasorunk egyszerre fogta körül a málhánkkal bajlódó barbár hadsereget,
(11) és még aznap sok ezret, néhány nap múlva pedig még jóval többet vágtunk
le és fogtunk el közülük - erről ők azt gondolják, hogy ha hallgatnak róla, ti sem
fogjátok megtudni, holott szavaim igazságát egész hadseregem tanúsíthatja?
(12) Ha Kis-Ázsiában még a kardomat sem vontam volna ki, ha egy fia ellen¬
séget nem láttam volna ott, a Ihrákiában vívott két ütközetért akkor is diadal¬
menetet érdemelnék!
(13) De eleget szónokoltam; sőt, atyák és összeírtak, hadd kérjek és nyerjek
bocsánatot tőletek, amiért hosszabb beszéddel fárasztottalak benneteket, mint
szerettem volna."
50.
(1) A vádak aznap erősebbnek bizonyultak volna, mint a védekezés, ha a vita
nem húzódik el késő estig. Amikor a senazus ülése feloszlott, még úgy gondolták,
hogy meg fogják tagadni a diadalmenetet. (2) Másnap azonban Gnaeus Manlius
rokonai és barátai minden befolyásukat latba vetették, de sokat segített az öregebb
senatorok tekintélye is, akik kijelentették: (3) nem volt még példa rá, hogy egy
fővezér, aki legyőzte az ellenséget, teljesítette megbízatását, és visszahozta had¬
seregét, diadalszekér és babérkoszorú nélkül, magánemberként, dicstelenül lép¬
jen be a Városba. Így a szégyenérzet legyőzte a szűúkmarkúságot, és nagy több¬
séggel megszavazták a diadalmenetet.
405