Page 402 [402]
OCR
nemrég elszenvedett veresége. Ezek a nagydarab emberek megbokrosodva rohantak el parittyaköveink és nyilaink elől, (5) úgyhogy a gall háborúban egyetlen kardot sem kellett összevéreznünk, mert az ellenség az első nyílsuhogásra tovarepült, mint valami madárraj. (6) De Herculesre, visszafelé jövet figyelmeztetést kaptunk a szerencsétől, hogy mi várt volna ránk, ha valódi ellenséggel állunk szemben: amikor jöttment thrák útonállókkal találkoztunk össze, megtizedeltek, megfutamítottak minket, és még a málhánkat is elrabolták. (7) Sok más bátor férfiúval együtt elesett Ouintus Minucius Ihermus, akinek halála sokkal nagyobb veszteség, mint Gnaeus Manliusé lett volna, akinek a meggondolatlansága ide vezetett. (8) Antiokhosz király zsákmányával megterhelt seregünk egy éjszakát három részre szakadva töltött el, az elővéd itt, az utóvéd amott, a málha őrei megint máshol, vadállatok módjára megbújva a bozótban. (9 (9) Ezért járna diadalmenet? És még ha Ihrákiában nem ért volna is ez a megalázó vereség, miféle ellenség fölött akarnál diadalmenetet tartani" Nyilván azok fölött, akiket a senatus és a római nép kijelölt számodra. (10) Így tarthatott diadalmenetet Manius Acilius, majd Lucius Scipio Antiokhosz király fölött, nem sokkal korábban Titus Ouinctius Philipposz király fölött, vagy Publius Africanus Hannibal, a punok és Syphax fölött. (11) Sőt miután a senazus elhatározta a háborút, még olyan apróságokat is mérlegeltek, hogy kinek kell átadni a hadüzenetet: mindenképpen személyesen a királyokat kell-e értesíteni, vagy elég, ha csak egy helyőrségüknél jelentik be a dolgot?" (12) Hát azt akarjátok, hogy mindez elveszítse szent és rendezett jellegét, hogy ne legyen többé /fezialis papi jog, sőt fetialisok se? Ám legyen — az istenek bocsássák meg szavaimat —, vessük el a vallási előírásokat, felejtsétek csak el az isteneket; (13) de a senatust nem kellene akkor is megkérdezni a háború ügyében, aztán a népgyűlés elé terjeszteni a kérdést, hogy akarja-e és elrendeli-e, hogy háborút indítsunk a gallok ellen? (14) Épp az imént történt, hogy a consulok bejelentették igényüket Hellaszra és Kis-Azsiára, de amikor ti ragaszkodtatok döntésetekhez, hogy a ligur hadszínteret kapják, szót fogadtak. (15) Ők tehát, ha sikeres háborút vívnak, joggal fognak diadalmenetért folyamodni hozzátok, hiszen a ti jóváhagyásotokkal folytatták a háborút." 47. (1) Így hangzott Furius és Aemilius beszéde. Manlius erre forrásaim szerint nagyjából a következőket válaszolta: ! Ez a kérdés a Philipposz és az Antiokhosz elleni háborúban egyaránt felmerült (XXXI. 8.3, XXXVI. 3. 7-12). 401
