Page 383 [383]
OCR
(5) Amikor Gnaeus Manlius consu/ mar befejezte Kis-Ázsiában a gallok elleni háborút, a másik consul, Marcus Fulvius az aitólok megzabolázása után átkelt Kephalléniára, és követeket küldött körbe a szigeten fekvő városokba, hogy megkérdezzék, megadják-e magukat a rómaiaknak, vagy inkább megkísértik a hadiszerencsét. (6) Félelmükben inkább mindannyian meghódoltak. A consul túszokat követelt tőlük erejükhöz mérten, és azok át is adták őket: a szegényebb népek c... a prónnoibeliek: , Krané, Palisz és Szamé lakói pedig 20-20 túszt. (7) Kephalléniára már-már rámosolygott a nem remélt béke, amikor — nem tudni, milyen okból — az egyik város, Szamé polgárai váratlanul elpártoltak. (8) 8) Állításuk szerint attól féltek, hogy mivel városuk igen kedvező helyen fekszik, a rómaiak kitelepítik őket onnan. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy ez a félelem saját képzeletük szüleménye volt-e, és így alaptalan aggodalomból ébresztették-e fel az alvó szörnyeteget, vagy pedig a rómaiak valóban emlegettek ilyesmit, és ez az ő fülükbe is eljutott. (9) Csak annyi biztos, hogy noha már a túszokat is átadták, hirtelen bezárták a kapukat, és hiába küldte oda a consul a falak alá a túszaikat, hogy szánalmat ébresszenek szüleik és honfitársaik szívében, még ezek kérésére sem tágítottak elhatározásuktól. (10) Miután nem érkezett tőlük békülékeny válasz, megkezdődött a város ostroma. A consul magával hozta az Ambrakia ostrománál használt összes ostrom- és hajítógépet, katonái pedig sietve elkészítették a szükséges ostromműveket, (11) és így két helyen kezdték faltörő kossal döngetni a falakat. 29. (1) A szamébeliek azonban mindent megtettek, hogy az ostromművek és az ellenség ne juthasson a közelükbe. (2) Védekezésüknek két fő módszere volt: egyrészt a ledöntött falrész mögött mindig ugyanolyan erős új falat húztak, másrészt ki-kiütöttek a városból hol az ellenség ostromműveire, hol az előőrsökre, és ezekben az összecsapásokban többnyire ők kerekedtek felül. (3) A rómaiaknak egyetlen, látszólag nem túl nagyszabású ötletük támadt a megrendszabályozásukra: hívtak 100 parittyást Aigionból, Patraiból és Dümaiból. (4) Ezek népük szokása szerint már gyermekkoruktól kezdve azt gyakorolták, hogy gömbölyded köveket parittyáztak a nyílt tengerbe, amelyekkel általában tele van a tengerparti homok. (5) Így távolabbra, biztosabban és nagyobb ütőerővel tudtak lőni, mint a baleári parittyások. (6) Ráadásul az ő fegyverük nemcsak egy egyszerű szíjból állt, mint a baleáriak és más népek parittyái, hanem háromrétű nyerge volt, sok varrással megerősítve, hogy a golyó ne forogjon el lövés közben, amíg laza a szíj, hanem lendítéskor üljön meg a helyén, és úgy szálljon el, mintha íjjal lőtték volna ki. (7) Ezek a parittyások megtanultak nagy távolságból kis átmérőjű karikákon átlőni, így nemcsak az ellenség fejét, de az arcának bármely 382
