Page 380 [380]
OCR
Ezen a tárgyaláson már mindkét fél megjelent. Attalosz 300 lovast vitt magával kíséret gyanánt. Meghányták-vetették a békefeltételeket, (6) de mivel a vezetők távollétében nem tudták lezárni a tárgyalást, másnapra újabb találkozót tűztek ki ugyanarra a helyre a consul és a királyok között. (7) A gallok részéről kettős célja volt ezeknek a látszattárgyalásoknak: egyrészt időt akartak nyerni, amíg vagyonukat, amelyet biztonságban akartak tudni, asszonyaikkal és gyerekeikkel együtt átjuttatják a Halüsz folyón, másrészt pedig csapdát akartak állítani a consulnak, aki nem volt felkészülve a tárgyalásokkal kapcsolatos cselvetésekre. (8) Erre a feladatra egész seregükből 1000 vakmerő és sokat próbált lovast választottak ki, és a merénylet sikerrel is járt volna, ha a szerencse nem pártol a népek joga mellé, amelynek sárba tiprását tervezték. (9) A rómaiak éppen a tárgyalás kitűzött helyszíne felé indultak takarmányért és tűzifáért; a íribunusok ezt így tartották biztonságosnak, mert így a consul kísérete is fedezetként szolgálhatott számukra az ellenséggel szemben, (10) de a tábor felől egy további, 600 lovasból álló előőrsöt is felállítottak saját védelmükre. (11) A consul, mivel Attalosz erősen állította, hogy a királyok el fognak jönni, és nyélbe üthetik végre a dolgot, a múltkori lovassági kísérettel indult el a táborból. Mintegy öt mérföldet tett meg, és már nem volt messze a kijelölt helytől, amikor hirtelen megpillantotta a sebes vágtában közeledő gall támadókat. (12) Megállította csapatát, és felszólította embereit, hogy készítsék fegyvereiket és lelküket. Az összecsapás kezdetén szilárdan felfogta a rohamot, és nem hátrált meg. Később, amikor az ellenség számbeli fölénye már nyomasztóvá vált, lassan, a turmák rendjét megtartva megkezdte a visszavonulást. (13) Végül azonban, amikor az időhúzásban rejlő veszély már nem állt arányban az alakzat nyújtotta védelemmel, mindnyájan szétfutottak. Ekkor aztán a gallok üldözőbe vették és ölni kezdték a szétszóródott menekülőket, és nagy részükkel végeztek volna is, ha a takarmánygyűjtők őrizetére kirendelt 600 lovas a segítségükre nem siet. (14) Ezek, amikor meghallották a távolból társaik rémült kiáltozását, előkészítették a bevetésre fegyvereiket és lovaikat, és friss erővel avatkoztak be a már-már elvesztett csatába. (15) Egy csapásra megfordult a hadiszerencse, és a rettegés a legyőzöttek helyett a győzteseket szállta meg. A gallokat az első rohammal szétszórták. A takarmánygyűjtők is gyülekezni kezdtek a földekről. Így a gallok mindenhol ellenséggel találták szembe magukat, és már elmenekülni sem tudtak könnyen és baj nélkül, mivel ők fáradtak voltak, a rómaiak pedig pihent lovakon üldözték őket. (16) Csak kevesen menekültek meg, fogságba pedig egyikük sem esett: túlnyomó részük életével lakolt a tárgyalás szentségének hitszegő megsértéséért. A boszszúvágytól égő rómaiak másnap minden csapatukkal az ellenség ellen vonultak. 379
