Oldal 378 [378]
OCR
felügyeletét, mert hitte, hogy ha a nagy rémületet kihasználva a lehető legtöbb ellenséget ölik meg és fogják el, azzal be is fejezték a háborút. (4) A consul távozása után a harmadik csapattal odaérkező Gaius Helvius már nem tudta visszatartani embereit a tábor kirablásától, így a zsákmány a lehető legigazságtalanabb módon azoknak jutott, akik nem is vettek részt a harcban. A lovasok sokáig nem tudtak semmit sem a csatáról, sem seregük győzelméről, ezért csak álldogáltak egy helyben. (5) Azután ők is, ameddig lovaikkal fel tudtak jutni, vadászni kezdtek a hegy lábánál szétszóródott gallokra, és levágták vagy foglyul ejtették őket. (6) Az elesettek számát nem volt könnyű megállapítani, mert hegyen-völgyön mindenfelé folyt a menekülés és az öldöklés, (7) és az ellenség közül sokan lezuhantak a járhatatlan szirtekről a völgyszakadékokba, másokat pedig az erdőben vagy a bozótban mészároltak le. (8) Claudius szerint az Olümposz-hegyen két ütközet zajlott le, amelyekben mintegy 40 000 ellenséges katona esett el. Valerius Antias szerint azonban, aki egyébként gátlástalanabbul tódítja a számadatokat, ez a szám nem volt több 10 000-nél. (9) Az viszont kétségtelen, hogy a foglyok száma elérte a 40 000-et, mert a gallok fiatalt, öreget, minden rendű és rangú embert magukkal hurcoltak, mintha kivándorolnának, nem pedig harcba indulnának. (10) A consul az ellenséges fegyvereket egy halomba hordatta és elégettette, aztán mindenkinek parancsot adott, hogy szolgáltassák be a zsákmányt; ebből azt, aminek ellenértéke az államkincstárat illette, eladatta, a többit pedig szétosztotta a katonák között, ügyelve, hogy amennyire csak lehet, méltányos részt kapjanak. (11) A gyűlés előtt mindnyájukat meg is dicsérte, és kit-kit érdeme szerint kitüntetett — elsősorban Áttaloszt, amit mindenki helyesléssel fogadott, mert ez az ifjú minden fáradságban és veszélyben rendkívül hősiesen és kitartóan, ugyanakkor igen szerényen viselkedett. 24. (1) De teljes egészében hátra volt még a tectosagesek elleni háború. A consu/ el is indult ellenük, és harmadnap megérkezett Ankürához, a vidék egyik legismertebb városához, amelytől alig több mint tíz mérföldnyire tartózkodott az ellenség. (2) Amíg itt állt a rómaiak állandó tábora, az egyik elfogott nő emlékezetes tettet követett el. Több fogollyal együtt itt őrizték Ortiagon fejedelem rendkívül szép feleségét is.| Az őrség parancsnoka egy cenzurio volt, kéjvágyó és kapzsi ember, mint a katonák általában. (3) Először szépszerével próbálta az asszonyt megnyerni ma! Az asszony nevét (Chiomara) Polübiosz nyomán Plutarkhosz (Az asszonyok erényei 258E 2-F 10) elbeszélése őrizte meg számunkra. 377
