Oldal 378 [378]
felügyeletét, mert hitte, hogy ha a nagy rémületet kihasználva a lehető legtöbb
ellenséget ölik meg és fogják el, azzal be is fejezték a háborút. (4) A consul tá¬
vozása után a harmadik csapattal odaérkező Gaius Helvius már nem tudta
visszatartani embereit a tábor kirablásától, így a zsákmány a lehető legigazság¬
talanabb módon azoknak jutott, akik nem is vettek részt a harcban.
A lovasok sokáig nem tudtak semmit sem a csatáról, sem seregük győzelmé¬
ről, ezért csak álldogáltak egy helyben. (5) Azután ők is, ameddig lovaikkal fel
tudtak jutni, vadászni kezdtek a hegy lábánál szétszóródott gallokra, és levágták
vagy foglyul ejtették őket. (6) Az elesettek számát nem volt könnyű megállapí¬
tani, mert hegyen-völgyön mindenfelé folyt a menekülés és az öldöklés, (7) és
az ellenség közül sokan lezuhantak a járhatatlan szirtekről a völgyszakadékokba,
másokat pedig az erdőben vagy a bozótban mészároltak le.
(8) Claudius szerint az Olümposz-hegyen két ütközet zajlott le, amelyekben
mintegy 40 000 ellenséges katona esett el. Valerius Antias szerint azonban, aki
egyébként gátlástalanabbul tódítja a számadatokat, ez a szám nem volt több
10 000-nél. (9) Az viszont kétségtelen, hogy a foglyok száma elérte a 40 000-et,
mert a gallok fiatalt, öreget, minden rendű és rangú embert magukkal hurcoltak,
mintha kivándorolnának, nem pedig harcba indulnának.
(10) A consul az ellenséges fegyvereket egy halomba hordatta és elégettette,
aztán mindenkinek parancsot adott, hogy szolgáltassák be a zsákmányt; ebből
azt, aminek ellenértéke az államkincstárat illette, eladatta, a többit pedig szét¬
osztotta a katonák között, ügyelve, hogy amennyire csak lehet, méltányos részt
kapjanak. (11) A gyűlés előtt mindnyájukat meg is dicsérte, és kit-kit érdeme
szerint kitüntetett — elsősorban Áttaloszt, amit mindenki helyesléssel fogadott,
mert ez az ifjú minden fáradságban és veszélyben rendkívül hősiesen és kitar¬
tóan, ugyanakkor igen szerényen viselkedett.
24.
(1) De teljes egészében hátra volt még a tectosagesek elleni háború. A consu/ el
is indult ellenük, és harmadnap megérkezett Ankürához, a vidék egyik legis¬
mertebb városához, amelytől alig több mint tíz mérföldnyire tartózkodott az
ellenség. (2) Amíg itt állt a rómaiak állandó tábora, az egyik elfogott nő emlé¬
kezetes tettet követett el.
Több fogollyal együtt itt őrizték Ortiagon fejedelem rendkívül szép feleségét
is.| Az őrség parancsnoka egy cenzurio volt, kéjvágyó és kapzsi ember, mint a
katonák általában. (3) Először szépszerével próbálta az asszonyt megnyerni ma¬
! Az asszony nevét (Chiomara) Polübiosz nyomán Plutarkhosz (Az asszonyok erényei 258E
2-F 10) elbeszélése őrizte meg számunkra.
377