OCR
Másnap áldozatot mutatott be, és mivel már az első állatok levágásánál jó előjelek mutatkoztak, seregét három részre osztva megindította az ellenség ellen. (7) Ô maga a csapatok legnagyobb részével a hegy legkényelmesebb feljáratot kínáló oldalán nyomult fölfelé. Testvérét, Lucius Manliust utasította, hogy északkeletről hatoljon fel, amíg a terep engedi és biztonságban teheti, (8) de ha veszélyes és szakadékos helyre jut, ne próbálja leküzdeni a terep nehézségeit és erőszakot tenni a leküzdhetetlen akadályokon, hanem a hegyoldalon rézsútos irányban induljon el felé, és csatlakozzon az ő csapatához. (9) Gaius Helviusnak megparancsolta, hogy a harmadik seregrésszel óvatosan kerülje meg a hegy lábát, és délnyugatról meneteljen fölfelé. Attalosz segédcsapatait is három egyenlő részre osztotta, az ifjút pedig maga mellé rendelte. A lovasságot és az elefántokat a síkságnak a magaslatokhoz legközelebb eső részén hagyta hátra, (10) és elrendelte, hogy a parancsnokok éberen figyeljék, hol mi történik, hogy segítséget vihessenek oda, ahová szükséges. 21. (1) A gallok szilárdan bízva abban, hogy a magaslatra két oldalról egyáltalán nem lehet feljutni, a délről felvezető utat akarták fegyveresekkel lezárni. Nagyjából 4000 harcost küldtek ki, hogy szállják meg az út fölött, a táboruktól nem egészen egy mérföldnyire emelkedő magaslatot; úgy vélték, innen, mint valami erődítményből, meg tudják akadályozni az ellenség feljutását. (2) A rómaiak ezt látva felkészültek az összecsapásra. A hadijelvények előtt kis távolságban a velesek, az Attalosz csapataihoz tartozó krétai íjászok és parittyások, valamint a tralliszok és a thrákok meneteltek. (3) A nehézgyalogosok egységei lassan haladtak hegynek fölfelé, és a katonák úgy tartották maguk elé pajzsukat, mint akik csak a lövedékek ellen védekeznek, de nem készülnek közelharcra. (4) A csata a távolból, hajítófegyverekkel kezdődött meg, és kezdetben kiegyenlítetten folyt, mert a gallokat a terep, a rómaiakat viszont sok és sokféle távolsági fegyverük segítette. Ahogy azonban folytatódott a küzdelem, az egyensúly hamar felborult. A gallokat nem védték eléggé hosszú, de nagy testükhöz képest túl keskeny, ráadásul lapos pajzsaik.! (5) Támadófegyverük már nem maradt a kardjukon kívül, amelynek nem sok hasznát vették, mivel az ellenség nem bocsátkozott közelharcba. (6) Csak köveket dobálhattak, de mivel ezekről sem gondoskodtak előre, megfelelően kicsi kődarabjaik sem voltak, hanem ki-ki olyat kapott fel hamarjában, amilyen éppen a keze ügyébe esett, és gyakorlatlan dobók lévén, ezeket sem a kellő technikával és lendülettel hajították. ! A sík felületű gall pajzsokkal szemben a római nagypajzs ívelt volt, így körkörös irányban is védte a testet, és az ellenfél számára nehezebb volt fegyverrel megkerülni. 374