Seite 375 [375]
Másnap áldozatot mutatott be, és mivel már az első állatok levágásánál jó
előjelek mutatkoztak, seregét három részre osztva megindította az ellenség ellen.
(7) Ô maga a csapatok legnagyobb részével a hegy legkényelmesebb feljáratot
kínáló oldalán nyomult fölfelé. Testvérét, Lucius Manliust utasította, hogy észak¬
keletről hatoljon fel, amíg a terep engedi és biztonságban teheti, (8) de ha ve¬
szélyes és szakadékos helyre jut, ne próbálja leküzdeni a terep nehézségeit és
erőszakot tenni a leküzdhetetlen akadályokon, hanem a hegyoldalon rézsútos
irányban induljon el felé, és csatlakozzon az ő csapatához. (9) Gaius Helviusnak
megparancsolta, hogy a harmadik seregrésszel óvatosan kerülje meg a hegy lábát,
és délnyugatról meneteljen fölfelé. Attalosz segédcsapatait is három egyenlő
részre osztotta, az ifjút pedig maga mellé rendelte. A lovasságot és az elefánto¬
kat a síkságnak a magaslatokhoz legközelebb eső részén hagyta hátra, (10) és
elrendelte, hogy a parancsnokok éberen figyeljék, hol mi történik, hogy segítsé¬
get vihessenek oda, ahová szükséges.
21.
(1) A gallok szilárdan bízva abban, hogy a magaslatra két oldalról egyáltalán
nem lehet feljutni, a délről felvezető utat akarták fegyveresekkel lezárni. Nagyjá¬
ból 4000 harcost küldtek ki, hogy szállják meg az út fölött, a táboruktól nem
egészen egy mérföldnyire emelkedő magaslatot; úgy vélték, innen, mint valami
erődítményből, meg tudják akadályozni az ellenség feljutását. (2) A rómaiak ezt
látva felkészültek az összecsapásra. A hadijelvények előtt kis távolságban a velesek,
az Attalosz csapataihoz tartozó krétai íjászok és parittyások, valamint a tralliszok
és a thrákok meneteltek. (3) A nehézgyalogosok egységei lassan haladtak hegy¬
nek fölfelé, és a katonák úgy tartották maguk elé pajzsukat, mint akik csak a
lövedékek ellen védekeznek, de nem készülnek közelharcra. (4) A csata a távol¬
ból, hajítófegyverekkel kezdődött meg, és kezdetben kiegyenlítetten folyt, mert
a gallokat a terep, a rómaiakat viszont sok és sokféle távolsági fegyverük segí¬
tette. Ahogy azonban folytatódott a küzdelem, az egyensúly hamar felborult.
A gallokat nem védték eléggé hosszú, de nagy testükhöz képest túl keskeny,
ráadásul lapos pajzsaik.! (5) Támadófegyverük már nem maradt a kardjukon
kívül, amelynek nem sok hasznát vették, mivel az ellenség nem bocsátkozott
közelharcba. (6) Csak köveket dobálhattak, de mivel ezekről sem gondoskodtak
előre, megfelelően kicsi kődarabjaik sem voltak, hanem ki-ki olyat kapott fel
hamarjában, amilyen éppen a keze ügyébe esett, és gyakorlatlan dobók lévén,
ezeket sem a kellő technikával és lendülettel hajították.
! A sík felületű gall pajzsokkal szemben a római nagypajzs ívelt volt, így körkörös irányban
is védte a testet, és az ellenfél számára nehezebb volt fegyverrel megkerülni.
374