maradt. (3) Mivel a környéken tett próbálkozásai hamar ráébresztették, hogy
mindenhol ellenséges a hangulat, visszatért Gomphoiba, majd összes csapatával
ismét Athamaniába vonult. (4) Előreküldte Xenónt 1000 gyalogossal, hogy
foglalja el az Argithea fölött igen kedvező helyen fekvő Aithopiát, (5) majd
miután meggyőződött róla, hogy a hely az ő katonái kezén van, Zeusz Ak¬
raiosz szentélye mellett ütötte fel táborát. Innen egy napig nem mozdulhatott
el a rettenetes időjárás miatt, másnap azonban folytatta útját Argithea felé.
(6) Mihelyt elindultak, rögtön meglátták az athamanokat, amint sietve szét¬
oszolnak az út mentén emelkedő dombokon. Amikor megpillantották őket, az
elöl haladó hadijelvények megálltak, és az egész meneten úrrá lett a rémület és
a zűrzavar. (7) Mindenki arra gondolt: mi lesz, ha a menet leereszkedik a sziklák
alatt húzódó völgyekbe? (8) Ez a nyugtalanság arra késztette a királyt — aki
szeretett volna gyorsan átjutni a szoroson, de ehhez az kellett volna, hogy csa¬
patai kövessék —, hogy visszahívja az elöl haladókat, és visszaforduljon arra,
amerről jött.
(9) Az athamanok először csendben, messziről követték őket, majd amikor
az aitólok is csatlakoztak hozzájuk, ezeket otthagyták, hogy hátulról zaklassák
a menetet, ők maguk pedig két oldalról vették azt körül. (10) Egyesek jól ismert
ösvényeken eléjük vágtak, és megszállták az átjárókat. Olyan kavarodást okoztak
a makedónok között, hogy azok nem rendezett menet, hanem fejvesztve mene¬
külők módjára, sok fegyvert és embert hátrahagyva keltek át a folyón." (11) Ezzel
vége is szakadt az üldözésnek, és a makedónok biztonságban visszatértek Gom¬
phoiba, onnan pedig Makedóniába.
(12) Az athamanok és aitólok Aithopiánál gyülekeztek, hogy rajtaüssenek
Xenónon és 1000 makedón katonáján. (13) A makedónok, mivel nem nagyon
bíztak a terepben, Aithopiától felhúzódtak egy magasabb és minden irányból
meredekebb dombra. Az athamanok azonban több helyen is találtak felvezető
utat, és elűzték őket onnan. (14) A szétszóródott katonákat, akik az úttalan
vidéken, az ismeretlen sziklák között nem találták a menekülés útját, részben
elfogták, részben megölték; sokan pedig a mélységbe zuhantak félelmükben.
Csak nagyon kevesen jutottak el Xenónnal a királyhoz. Ezután fegyverszünetet
kaptak, hogy eltemethessék az elesetteket.