Page 344 [344]
véreim nemcsak Kis-Ázsiában, hanem hazánktól távol, a Peloponnészoszon,
Boiótiában és Aitóliában is fegyvert fogtunk értetek szárazon és vízen Philipposz,
Antiokhosz és az aitólok ellen.
(25) »Mit kivansz hat?« — kérdezhetné valaki. Nos, atyák és összeírtak, ha már
mindenáron azt akarjátok, hogy nyilatkozzam, engedelmeskednem kell. Ha ti
Antiokhoszt azzal a szándékkal szorítottátok ki a Taurosz ormain inneni terület¬
ről, hogy ti magatok vegyétek birtokotokba ezt a földet, (26) nincs olyan szom¬
széd, akit szívesebben látnék ott, mint benneteket, és reményeim szerint birodal¬
mam fennmaradásának sincs ennél biztosabb és szilárdabb záloga. (27) Ha
azonban az a szándékotok, hogy eltávoztok onnan, és kivonjátok hadseregeteket,
ki merem jelenteni, hogy szövetségeseitek között nincs méltóbb arra, hogy birto¬
kába vegye a háborúban általatok megszerzett területet, mint én.
(28) De hát olyan dicső dolog felszabadítani a szolgaságban élő városokatlc
Szerintem is, feltéve, hogy soha nem léptek fel ellenségesen veletek szemben.
Ha azonban Antiokhosz pártján álltak, mennyivel méltóbb a ti bölcsességetek¬
hez és igazságszeretetetekhez, ha nem ellenségeitek, hanem érdemdús szövet¬
ségeseitek érdekeit tartjátok szem előtt!
54.
(1) Az atyák tetszéssel fogadták a király beszédét, és szemmel látható volt, hogy
minden kívánságát bőkezűen és készségesen teljesítik majd. (2) Közben a szmür¬
nai követség meghallgatásának is szenteltek egy rövid időt, mivel a rhodoszi
követség egyes tagjai még nem érkeztek meg. A szmürnaiakat nagy dicséretben
részesítették, amiért inkább hajlandóak voltak a legvégsőket is eltűrni, semhogy
a királynak megadják magukat.! Ezután vezették be a rhodosziakat.
(3) A követség vezetője elbeszélte, hogyan kezdődött a rhodosziak barátsága
a római néppel, milyen érdemeket szereztek a Philipposz, majd az Antiokhosz
ellen vívott háborúban, azután így folytatta: (4) , Egész fellépésünkben, atyák és
összeírtak, az a legnehezebb és legkellemetlenebb számunkra, hogy Eumenésszel
kell vitába szállnunk, (5) éppen azzal az egy királlyal, akivel mind magánember¬
ként, mind - és ez még fontosabb nekünk - állami szinten vendégbaráti viszony¬
ban állunk. (6) Nem is érzelmeink vonnak falat közénk, atyák és összeírtak,
hanem a leghatalmasabb erő, a természet: mi szabad polgárok lévén mások
szabadságának ügyéért is síkra szállunk, a királyok célja azonban az, hogy min¬
denki a szolgájuk és alattvalójuk legyen.
(7) De bárhogy áll is a dolog, a király iránti tiszteletünk megnehezíti ugyan
a dolgunkat, de ez nem jelenti azt, hogy magának a kérdésnek a megtárgyalása
! Vö. XXXIII. 38. 3-7, XXXV. 42. 2.
343