Seite 331 [331]
sem látták, még kevésbé a másik szárnyról; ráadásul íjaik húrja, parittyáik és a
gerelyek lendítőszíjai megereszkedtek a nedvességtől. (5) A négylovas kaszás
szekerek pedig, amelyekkel Antiokhosz szét akarta zilálni az ellenség sorait,
inkább saját emberei között okoztak riadalmat.
(6) Ezek a szekerek nagyjából a következő módon voltak felszerelve. A rúd
mellett az igából szarvak módjára tíz könyök hosszú dárdák meredtek előre,
amelyek mindent és mindenkit felnyársaltak, ha eléjük került. (7) Az iga két
végéből két-két kasza állt ki, az egyik az igával egy szintben, a másik lejjebb, a
föld felé fordítva. Az előbbi azokat vágta ketté, akik oldalról kerültek az útjába,
a másik pedig azokat, akik elestek, vagy be akartak bújni a szekér alá. A kerekek
tengelyére ugyanígy mindkét oldalon két-két különböző irányba mutató kasza¬
él volt erősítve.
(8) Az ily módon felszerelt szekereket, mint említettem, a király az első vo¬
nalba állította, mivel ha középen vagy hátul jelölte volna ki a helyüket, a saját
soraikon kellett volna keresztülhajtani őket. (9) Meglátta ezt Eumenész, aki jól
ismerte ezt a harcmodort, és tudta, milyen kétes segítséget nyújtanak ezek a
kocsik, ha valaki ahelyett, hogy szabályosan veszi fel velük a harcot, inkább ráijeszt
a lovakra. Ezért parancsot adott, hogy a krétai íjászok, parittyások és dárdavetők
cnéhány lovaszurmával együtt: ! induljanak ellenük, nem zárt alakzatban, hanem
minél jobban szétszóródva, és minden oldalról egyszerre zúdítsák rájuk lövedé¬
keiket. (10) A lovakat ez a , vihar" — részben a mindenfelől hulló lövedékek
okozta sebek, részben a zűrzavaros kiáltozás — annyira megvadította, hogy za¬
bolátlanul összevissza kezdtek száguldozni. (11) A könnyűfegyverzetűek, a
mozgékony parittyások és a fürge krétaiak egy pillanat alatt kitértek előlük,
viszont az üldözésükre induló lovasság tovább növelte a zűrzavart és rémületet
a lovak és a szintén megbokrosodott tevék között, amihez még a körülöttük álló
tömeg összevissza kiáltozása is hozzájárult. (12) Így aztán a négyesfogatokat
kiszorították a két arcvonal között elterülő síkságról, és miután ez a kis közjáték
véget ért, csak akkor adták meg a jelet mindkét oldalon, és indult el a két sereg,
hogy megkezdjék az igazi ütközetet.
42.
(1) De nemsokára éppen ez a jelentéktelen dolog vált a tényleges vereség oko¬
zójává. A tartalékban várakozó segédcsapatok, amelyek a közvetlen közelükben
álltak, szintén halálra rémültek a kaszás szekerek riadt száguldozásától, így maguk
is menekülni kezdtek, és fedezetlenül hagyták az arcvonalat egészen a páncélos
! A szöveg hiányos, a kiegészítésből csak a , lovas" biztos (az eguitum szó még szerepel a
szöveghagyományban).
330