Oldal 327 [327]
OCR
(6) A király tábora Ihüateira mellett állt. Amikor itt Antiokhosz hírül vette, hogy Publius Scipio megbetegedett és Elaiába szállították, követeket küldött, hogy kísérjék vissza hozzá a fiát. (7) Nemcsak az apai szívnek esett jól az ajándék, hanem a testére is gyógyítólag hatott az öröm. (8) Amikor végre betelt fia ölelésével, így szólt: , Tolmácsoljátok köszönetemet a királynak, és mondjátok meg neki: most csak azzal a tanáccsal tudom ezt meghálálni neki, hogy ne bocsátkozzon ütközetbe, csak miután hírét vette, hogy én visszatértem a táborba!" (9) Antiokhosz, noha 60 000 gyalogosa és több mint 12 000 lovasa időről időre felszította harci kedvét és győzelmi reményeit, mégis annyira tisztelte ennek a rendkívüli embernek a tekintélyét, akiben egyetlen mentsvárát látta a háború kiszámíthatatlan fordulatai esetére, hogy visszahúzódott, átkelt a Phrügiosz folyón, és táborát a Szipülosz melletti Magnésziánál ütötte fel. (10) Hogy a rómaiak ne támadhassák meg védőműveit, amíg ő időt próbál nyerni, tábora körül hat könyök mély és tizenkét könyök széles árkot húzatott, (11) ezt kívülről kettős sánccal vette körül, a belső peremén pedig falat építtetett, amelyet sűrűn megrakott tornyokkal, hogy ezekből könnyen megakadályozhassa az ellenség átkelését az árkon. 38. (1) A consul abban a hiszemben, hogy a király Ihüateira közelében tartózkodik, szakadatlan meneteléssel öt nap alatt elért a hürkaniai síkságra." (2) Amikor megtudta, hogy a király már elvonult innen, a nyomába eredt, és a Phrügiosz folyó innenső partján, az ellenségtől négy mérföldnyire ütötte fel táborát. (3) Itt mintegy 1000 lovas — legnagyobbrészt galaták, köztük néhány dahával és egyéb népekből való lovas íjásszal — nagy dérrel-dúrral átkelt a folyón, és megtámadta az előőrsöket. (4) Először rémületet keltettek a rómaiak között, akik fel sem voltak sorakozva. De később, ahogy tovább folyt a harc, a rómaiak száma egyre nőtt, mivel a közeli táborból könnyen kaptak erősítést, a királyi csapatok azonban kimerültek, és nem bírtak a túlerővel. Ezért megpróbáltak visszavonulni, de a part mellett, mielőtt még belegázolhattak volna a folyóba, sokat megöltek közülük az őket szívósan üldöző rómaiak. (5) Ezután két napon át nyugalom volt, egyik fél sem kelt át a folyón. Harmadnap a rómaiak mindannyian egyszerre keltek át, és az ellenségtől mintegy 2,5 mérföldnyire ütötték fel táborukat. (6) Miközben a tábor kijelölésével és megerődítésével voltak elfoglalva, 3000 válogatott lovas és gyalogos a királyi seregből rémisztő zűrzavart keltve rájuk támadt. (7) Náluk jóval kevesebb római látta el az előőrsszolgálatot, de magukban is egyenlő ellenfélnek bizonyultak: ! A Thüateira és Magnészia közti terület. 326
