Oldal 326 [326]
OCR
szimakheiát, hogy be se tehessük a lábunkat a Kherszonészoszra, vagy utunkat állnotok a Hellészpontosznál, hogy ne jussunk át Kis-Ázsiába. (5) Ti azonban tétlenül néztétek átkelésünket Kis-Ázsiába, és nemcsak a zablát, hanem az igát is magatokra vettétek. Miért most akartok egyenlő felekként vitát nyitni, amikor már kénytelenek vagytok elfogadni uralmunkat? (6) A király nagylelkű ajándékai közül én csak a legnagyobbat fogadom el, a fiamat; ami pedig a többit illeti, arra kérem az isteneket, soha ne jussak olyan helyzetbe, hogy rájuk szoruljak; mert vágyakozni biztosan nem fogok utánuk. (7) A király meg fogja tapasztalni, milyen hálás vagyok rendkívüli jótéteményéért, ha magánemberként szüksége lesz egy másik magánember hálájára. De mint államférfi, nem fogadok el tőle és nem is adok neki semmit. (8) Amit jelen pillanatban adhatok, az egy jó tanács. Menj, közöld vele, hogy én üzenem: hagyjon fel a háborúval, és egyetlen békefeltételünket se utasítsa vissza! (9) Az üzenet egyáltalán nem hatott a királyra, aki úgy vélte, hogy semmit nem veszíthet a háborúban, hiszen máris úgy diktálják neki a békefeltételeket, mintha legyőzték volna. Egy ideig szóba sem hozta többé a békét, hanem minden figyelmét a háborús előkészületekre fordította. 37. (1) A consul, miután minden szükséges előkészületet megtett tervei végrehajtásához, elindult állandó táborából. Először Dardanoszhoz, majd Rhoiteionhoz vonult — mindkét város lakói kiözönlöttek a fogadására. (2) Innen továbbment Ilionba, és a falak tövében elterülő síkságon ütötte fel táborát. (3) Aztán felment a városba és a fellegvárba, és áldozatot mutatott be Athénának, a város védőjének. Ilion lakói szóban és tettben mindenféle tiszteletadással fogadták a tőlük származó rómaiakat,! de a rómaiak is örömmel időztek származásuk helyén. Ezután továbbindultak, és hatodszorra már a Kaikosz folyó forrásánál ütöttek tábort. (4) Szintén itt a közelben szállt partra Eumenész király, aki a Hellészpontosztól először Elaiába akart téli táborozásra visszatérni hajóhadával, de az ellenszelek miatt napokig nem tudta megkerülni a Lekton-hegyfokot. Ezért inkább partra szállt, és hogy ő is ott lehessen a hadjárat megkezdésekor, a legrövidebb úton a római táborba vonult egy kis csapat élén. (5) A táborból viszszaküldték Pergamonba, hogy gondoskodjon utánpótlásról, majd miután átadta a gabonát a consul által kijelölt embereknek, újból visszatért az állandó táborba. Az volt a szándékuk, hogy több napra ellátják magukat kész élelemmel, és még a tél beköszönte előtt az ellenség ellen indulnak. ! A rómaiak az Aeneas vezetésével Ilionból (Irójából) Itáliába vándorolt menekültek utódainak tartották magukat (I. 1.). 325
