OCR
19. (1) Aemilius haditanácsot tartott, amelyre meghívta a rhodosziakat és Pergamon alól Eumenészt is. A rhodosziak nem utasították el a békekötés gondolatát, Eumenész viszont azt mondta, egyrészt megalázó lenne ilyen helyzetből tárgyalni a békéről, másrészt pedig úgysem tudnák dűlőre vinni a dolgot. (2) , Hogyan őrizhetnénk meg méltóságunkat — kérdezte —, ha falaink mögé bezárva ostrom alatt állunk, és jóformán csak elfogadhatjuk a ránk szabott békefeltételeket? És vajon ki tartja majd érvényesnek azt a békét, amelyet a római consul távollétében, a senazus felhatalmazása és a népgyűlés utasítása nélkül kötöttünk? (3) Kérdezlek téged: ha megkötötted a békét, azonnal visszatérsz-e Itáliába a hajóhaddal és a hadsereggel együtt, vagy pedig megvárod, hogy mit dönt erről a consul, a senatus és a nép? (4) Nincs más lehetőséged, mint hogy itt maradj Kis-Ázsiában. Ismét téli táborban helyezed majd el csapataidat, amelyeknek élelmezése a szövetségeseket fogja terhelni, minthogy megszűnt a háború. (5) Azután pedig, ha úgy tetszik azoknak, akiknek hatalmában áll dönteni erről, kezdhetjük megint a legelejéről azt a háborút, amelyet az istenek segítségével még a tél beállta előtt befejezhetnénk, ha mostani lendületünket nem törjük meg halogatással." (6) Ez a vélemény győzött: Antiokhosznak azt válaszolták, hogy a consul megérkezése előtt nincs lehetőség a béketárgyalásra. (7) Antiokhosz, miután békekötési kísérlete meghiúsult, végigpusztította Elaia, majd Pergamon környékét, aztán hátrahagyva ott fiát, Szeleukoszt, Adramüttion ellen vonult, és benyomult a Homérosz költeménye révén híressé vált Thébé termékeny síkságára." (8) A királyi sereg katonái egyetlen más vidéken sem tettek szert gazdagabb zsákmányra. Megérkezett Adramüttionhoz Aemilius és Eumenész is, kerülő utat téve hajóikkal, hogy megvédjék a várost. 20. (1) Épp ezekben a napokban érkezett Akhaiából Elaiába 1000 gyalogos és 100 lovas Diophanész vezetésével." Miután partra szálltak, Attalosz eléjük küldött emberei éjszaka bejuttatták őket Pergamonba. (2) Mind régi, tapasztalt harcosok voltak, vezérük pedig Philopoiménnek, az akkori idők legkiválóbb görög hadvezérének tanítványa volt. Két napot szántak rá, hogy az emberek és lovaik kipihenjék magukat, és ezalatt megfigyeljék az ellenség előőrseit, hogy hol és mikor szoktak előretörni és visszahúzódni. ! Homérosz az Midszban többször említi a Plakosz alatti Thébét, amelyet Akhilleusz rombolt le, és amely Andromakhé és Khrűszéisz szülővárosa volt (I. 366-369, VI. 396-398). 2 Vö. XXXVI. 31. 6. 309