Page 310 [310]
19.
(1) Aemilius haditanácsot tartott, amelyre meghívta a rhodosziakat és Pergamon
alól Eumenészt is. A rhodosziak nem utasították el a békekötés gondolatát,
Eumenész viszont azt mondta, egyrészt megalázó lenne ilyen helyzetből tár¬
gyalni a békéről, másrészt pedig úgysem tudnák dűlőre vinni a dolgot. (2) , Ho¬
gyan őrizhetnénk meg méltóságunkat — kérdezte —, ha falaink mögé bezárva
ostrom alatt állunk, és jóformán csak elfogadhatjuk a ránk szabott békefeltéte¬
leket? És vajon ki tartja majd érvényesnek azt a békét, amelyet a római consul
távollétében, a senazus felhatalmazása és a népgyűlés utasítása nélkül kötöttünk?
(3) Kérdezlek téged: ha megkötötted a békét, azonnal visszatérsz-e Itáliába a
hajóhaddal és a hadsereggel együtt, vagy pedig megvárod, hogy mit dönt erről
a consul, a senatus és a nép? (4) Nincs más lehetőséged, mint hogy itt maradj
Kis-Ázsiában. Ismét téli táborban helyezed majd el csapataidat, amelyeknek
élelmezése a szövetségeseket fogja terhelni, minthogy megszűnt a háború.
(5) Azután pedig, ha úgy tetszik azoknak, akiknek hatalmában áll dönteni erről,
kezdhetjük megint a legelejéről azt a háborút, amelyet az istenek segítségével
még a tél beállta előtt befejezhetnénk, ha mostani lendületünket nem törjük
meg halogatással." (6) Ez a vélemény győzött: Antiokhosznak azt válaszolták,
hogy a consul megérkezése előtt nincs lehetőség a béketárgyalásra.
(7) Antiokhosz, miután békekötési kísérlete meghiúsult, végigpusztította
Elaia, majd Pergamon környékét, aztán hátrahagyva ott fiát, Szeleukoszt, Ad¬
ramüttion ellen vonult, és benyomult a Homérosz költeménye révén híressé vált
Thébé termékeny síkságára." (8) A királyi sereg katonái egyetlen más vidéken
sem tettek szert gazdagabb zsákmányra. Megérkezett Adramüttionhoz Aemilius
és Eumenész is, kerülő utat téve hajóikkal, hogy megvédjék a várost.
20.
(1) Épp ezekben a napokban érkezett Akhaiából Elaiába 1000 gyalogos és
100 lovas Diophanész vezetésével." Miután partra szálltak, Attalosz eléjük kül¬
dött emberei éjszaka bejuttatták őket Pergamonba. (2) Mind régi, tapasztalt
harcosok voltak, vezérük pedig Philopoiménnek, az akkori idők legkiválóbb
görög hadvezérének tanítványa volt. Két napot szántak rá, hogy az emberek és
lovaik kipihenjék magukat, és ezalatt megfigyeljék az ellenség előőrseit, hogy
hol és mikor szoktak előretörni és visszahúzódni.
! Homérosz az Midszban többször említi a Plakosz alatti Thébét, amelyet Akhilleusz rombolt
le, és amely Andromakhé és Khrűszéisz szülővárosa volt (I. 366-369, VI. 396-398).
2 Vö. XXXVI. 31. 6.
309