Page 306 [306]
(4) Aemilius, miközben Khioszról áthajózott Szamoszra, szembetalálkozott
a Livius által a fogadására küldött két rhodoszi négyevezősorossal és Eumenész
királlyal, aki két ötevezősorossal jött elé. (5) Miután megérkezett Szamoszra,
átvette Liviustól a hajóhadat, az előírt szertartás szerint elvégezte a szokásos
áldozatot, és összehívta a haditanácsot. Itt Gaius Livius — az ő véleményét kér¬
dezték ugyanis először — kijelentette: A legmegbízhatóbb tanácsot mindig az
adja, aki azt javasolja a másiknak, amit ő maga cselekedne a helyében. (6) Neki
az volt a terve, hogy az egész hajóhaddal Epheszoszba indul, sóderral telerakott
teherhajókat visz magával, és elsüllyeszti azokat az öböl bejáratánál. (7) Az öböl
elzárása már csak azért sem nehéz feladat, mert bejárata olyan, mint egy folyó:
hosszú, keskeny és sekély. [gy az ellenséget elvágta volna a tengertől, és az nem
vehette volna többé hasznát hajóhadának.
15.
(1) Ezt a javaslatot senki sem helyeselte. Eumenész király feltette a kérdést:
Mi lesz azután? Ha az elsüllyesztett hajókkal elzárják a tengerre vezető kijára¬
tot, hajóhadukkal szabadon eltávoznak majd, hogy megsegítsék szövetségesei¬
ket és rettegésben tartsák az ellenséget, vagy ettől még továbbra is egész ha¬
jóhadukkal ostromzár alatt tartják az öblöt? (2) Ha ugyanis eltávoznak, nyil¬
vánvaló, hogy az ellenségnek első dolga lesz kiemelni az elsüllyesztett hajókat,
és kisebb fáradsággal fogja felszabadítani az öböl bejáratát, mint ahogy ők
elzárták. Ha pedig továbbra is itt kell rostokolniuk, akkor mire jó elzárni az
öblöt? (3) Sőt, éppen visszafelé sül majd el a dolog: míg az ellenség egész nyá¬
ron vígan éli világát a teljes biztonságot nyújtó kikötőben és a rendkívül gaz¬
dag városban, ahol Kis-Ázsiából mindent megkap, a rómaiak egyfolytában
őrködhetnek kint a nyílt tengeren, kiszolgáltatva hullámoknak, viharoknak,
(4) mindenben hiányt szenvedve; ahelyett, hogy ők tartanák az ellenséget ost¬
romzár alatt, saját maguk lesznek mozdulatlanságra kárhoztatva, és addig sem
tehetik, amit kell.
(5) Eudamosz, a rhodoszi hajóhad parancsnoka inkább csak nemtetszését
fejezte ki, de nem terjesztett elő új megoldási javaslatot. (6) A rhodoszi Epikratész
úgy vélekedett, hogy egyelőre ne törődjenek Epheszosszal, küldjék el a hajóhad
egy részét Lükiába, és nyerjék meg szövetségesnek Patarát, a vidék fővárosát.
(7) Ez rendkívül hasznos lesz két szempontból is. Egyrészt a rhodosziak, ha
békés viszonyban lesznek a szigetükkel szemben fekvő szárazfölddel, minden
erejüket egyedül az Antiokhosz elleni háborúra fordíthatják, (8) másrészt pedig
megakadályozhatják, hogy a Kilikiában szerveződő hajóhad csatlakozzon Po¬
lüxenidaszhoz. (9) Ezt az indítványt igen nagy helyesléssel fogadták, de emellett
305