míg a makedónok föld alatti aknákat ástak, és a sziklás terepen gyakran akadtak
kovaköbe, amelyen a csákány is alig fogott.
(5) Mivel a megkezdett munka nemigen haladt, a király a lakosság vezetőivel
folytatott tárgyalásokon próbálta elérni, hogy adják fel a várost, (6) mert nem
kételkedett abban, hogy ha Hérakleia előbb esik el, az itteniek inkább a róma¬
iaknak adják meg magukat, mint neki, a consul pedig saját népszerűségét növe¬
li majd azzal, hogy feloldja az ostromzárt. (7) Véleményében nem is csalódott.
Hérakleia bevétele után azonnal üzenet érkezett, hogy hagyjon fel az ostrommal,
mert méltányosabb, hogy a győzelem jutalma a római katonáké legyen, akik
csatában küzdöttek meg az aitólokkal. (8) Így a király elvonult Lamia alól,
amelyet a szomszéd várost ért szerencsétlenség mentett meg a hasonló sorstól.
26.
(1) Az aitólok néhány nappal Hérakleia elfoglalása előtt gyűlést tartottak Hü¬
patában, (2) és követeket küldtek Antiokhoszhoz, köztük Ihoaszt, aki már ré¬
gebben is járt nála. Megbízatásuk szerint elsősorban azt kellett kérniük a király¬
tól, hogy gyűjtse össze ismét szárazföldi seregét és hajóit, és keljen át Hellaszba,
(3) másodsorban pedig azt, hogy ha személyesen nincs erre lehetősége, küldjön
nekik pénzt és segédcsapatokat: nemcsak méltósága és adott szava kötelezi őt
arra, hogy ne hagyja cserben szövetségeseit, (4) de saját birodalmának bizton¬
sága érdekében sem engedheti, hogy a rómaiak az aitól szövetség kiiktatása után
gond nélkül átkelhessenek Kis-Ázsiába egész seregükkel.
(5) Színigazat mondtak, így szavaik annál nagyobb hatással voltak a királyra.
Ezért egyelőre ellátta a követeket a háború folytatásához szükséges pénzzel, és
megígérte, hogy szárazföldi és tengeri segédcsapatokat is fog küldeni. (6) A kö¬
vetek közül egyedül Ihoaszt tartotta magánál, aki szívesen maradt ott, hogy
személyesen sürgethesse az ígéretek teljesítését.
27.
(1) Hérakleia elvesztése azonban végleg megtörte az aitólok harci kedvét. (2)
Néhány nappal azután, hogy a háború újrakezdése és a király visszahívása végett
követeket menesztettek Kis-Ázsiába, feladták háborús terveiket, és békét kérő
szószólókat küldtek a consu/hoz. (3) Amikor ezek beszélni kezdtek, a consul
félbeszakította szavaikat azzal, hogy most más, fontosabb teendői vannak. Fel¬
szólította őket, hogy térjenek vissza Hüpatába, tíznapos fegyverszünetet enge¬
délyezett nekik, és velük küldte Lucius Valerius Flaccust, hogy őneki mondják
el mindazt, amiről vele akartak tárgyalni, és esetleges egyéb közlendőiket.
(4) Amikor a követek visszaérkeztek Hüpatába, az aitólok vezetői összegyűl¬
tek Flaccusnál, és a tanácsát kérték, hogy hogyan tárgyaljanak majd a consullal.