is. Amikor felharsant a város elfoglalását jelző kiáltás, az aitólok otthagyták
őrhelyeiket, és mindenhonnan a fellegvárba menekültek. (7) A győztesek a consul
engedélyével kirabolták a várost — nem annyira haragból vagy gyűlöletből, inkább
azért, hogy a katonák, akiket már oly sok, az ellenségtől elfoglalt városban tar¬
tottak féken, mégiscsak élvezhessék néha győzelmük gyümölcseit.
(8) A consul, amikor déltájban visszahívta katonáit, két részre osztotta seregét.
Az egyiket a hegy lábától körbeküldte egy sziklához, amely ugyanolyan magas
volt, mint a fellegvár, csak egy völgy választotta el attól, (9) de a két csúcs szin¬
te össze van nőve egymással, úgyhogy a szikláról át lehet dárdázni a fellegvárba.
A sereg másik felével a consu/ várta a jelet azoktól, akiknek hátulról kellett fel¬
jutniuk a sziklára, hogy a városból majd felnyomuljon a várba. (10) A fellegvár¬
ban tartózkodó aitólok nem bírták ki a sziklát megszálló csapatok első csataki¬
áltását, majd a rómaiaknak a városból kiinduló rohamát, nemcsak mert lélekben
már teljesen megtörtek, hanem mert a legkevésbé sem készültek ott fel egy
hosszabb ostromzár elviselésére, (11) hiszen nők, gyerekek és egyéb harcképte¬
len népség is összezsúfolódott a fellegvárban, amely ezt a nagy sokaságot befo¬
gadni is alig tudta, nemhogy ellátni. Így aztán az első rohamra eldobták fegy¬
vereiket, és megadták magukat.
(12) Iöbbek között Damokritosz, az aitólok egyik elöljárója is római kézre
került. Ő volt az, aki a háború kezdetén Titus Quinctiusnak, amikor az kért egy
példányt az aitólok Antiokhosz behívásáról szóló határozatából, azt felelte, hogy
majd Itáliában odaadja, ha az aitólok ott ütötték fel táborukat." Arcátlansága
miatt a rómaiak még jobban örültek, hogy a kezükre került.
25.
(1) Ugyanabban az időben, amikor a római sereg Hérakleia alatt küzdött, Philip¬
posz a közös haditerv alapján Lamiát ostromolta. Ihermopülainál ugyanis talál¬
kozott a Boiótiából visszatérő consullal, hogy gratuláljon neki és a római népnek
a győzelemhez, és kimentse magát, amiért betegsége miatt nem tudott részt venni
a hadjáratban. (2) Különböző irányban indultak tovább onnan, hogy egyszerre
kezdjék meg a két város ostromát. (3) A kettő mintegy hét mérföldnyire van
egymástól, és mivel Lamia dombon helyezkedik el, és épp az Oité környéke felé
néz, a távolság csekély volta szemmel látható, és az egész terep jól áttekinthető.
(4) A rómaiak és a makedónok, mintha versenyre hívták volna ki egymást,
éjjel-nappal minden erejüket az ostromművek építésére és a harcra fordították.
Csakhogy a makedónokra nehezebb feladat várt, mivel a rómaiak töltéssel,
szőlőlugasokkal, kizárólag a föld színén álló eszközökkel folytatták az ostromot,