Oldal 267 [267]
és Lucius Valerius Flaccust! az aitólok erődítményei ellen: Flaccust a Rhodun¬
tiához és a Tikhiuszhoz, Catót a Kallidromonhoz. (2) Mielőtt elindította volna
csapatait az ellenség ellen, gyűlésbe hívta katonáit, és a következő rövid beszédet
intézte hozzájuk:
, Látom, katonák, hogy minden egységben igen sokan vannak közületek, akik
mar katondskodtak ezen a hadszintéren Titus Quinctius vezetésével és jdsjele¬
ivel. (3) A makedón háborúban az Aóosz folyónál fekvő szurdokon sokkal ne¬
hezebb volt áthatolni, mint ezen. (4) Itt ugyanis valóban kapuk vannak:? a két
tenger között minden egyéb út el van zárva, ezt az egyetlen átjárót hagyta meg
a természet. Ott megfelelőbb terepen szilárdabban felépített erődítmények
álltak, nagyobb létszámú volt az ellenséges sereg, és sokkal kiválóbb katonákból
állt. (5) Ott ugyanis makedónok, thrákok, illírek álltak, megannyi igen harcias
törzs, itt viszont szírek és kis-ázsiai görögök, a leghitványabb, rabszolgaságra
született emberfajta. (6) Az a király kiváló harcos volt, aki kora ifjúságától fogva
sok tapasztalatot szerzett a thrákokkal, illírekkel és összes többi szomszédjával
vívott háborúkban. (7) Ez azonban — hogy korábbi életéről ne is szóljak — olyan
ember, aki azért kelt át Kis-Ázsiából Európába, hogy háborút indítson a róma¬
iak ellen, erre egész téli táborozása alatt annyit sikerült felmutatnia, hogy sze¬
relmes lett, feleségül vette egy honfitársai között is alig ismert családból való
magánembernek a lányát, (8) és ifjú férjként, mint aki már dugig ette magát a
menyegzői lakomán, a változatosság kedvéért csatát vállalt.
Serege főerejét és legnagyobb reménységét az aitólok jelentették, a világ
leghiúbb és legmegbízhatatlanabb népe, ahogy ti már korábban tapasztaltátok,
és most megtapasztalja Antiokhosz is. (9) Nem jelentek meg kellő számban a
gyülekezésen, a táborban sem lehetett őket együtt tartani, és még egymás között
is civakodnak. Noha kivívták, hogy rájuk bízzák Hüpata és Hérakleia védelmét,
egyiket sem védték meg, inkább a hegycsúcsokra menekültek, vagy bezárkóztak
Hérakleiába. (10) A király maga is beismerte, hogy a sík mezőn nemcsak csatát
vállalni nem merne sehol, hanem még tábort sem mer ütni nyílt terepen: felad¬
ta az egész, előtte fekvő területet, amelyet dicsekvő szavai szerint tőlünk és
Philipposztól vett el, (11) és a sziklák közé rejtőzött. De még nem is a szoros
bejárata előtt táborozott le, mint a hagyomány szerint egykor a spártaiak, hanem
mélyen annak belsejében. Nem mutatta-e ki ezzel a rettegését éppúgy, mint
ha egy város falai mögé zárkózott volna be, hogy ott várja meg az ostromot?
(12) De Antiokhosznak éppoly kevés oltalmat fog nyújtani a szoros, mint az
! Más források szerint (pl. Polübiosz XX. 10. 10, Plutarkhosz: Marcus Cato 12. 1) a 195.
év két consulja nem /egatusi, hanem katonai éribunusi rangban vett részt a háborúban.
? A Ihermopülai-szoros három átjárója közül Antiokhosz a keletinél ütött tábort.
266