Oldal 247 [247]
(8) Ez a hasonlat jól illik a király csapataira — mondta —, amelyeket az imént
Antiokhosz követe nagy hivalkodva felemlegetett. A sokféle fegyvernem és a
sok sosem hallott nevű nép, a dahák, kaduszioszok, elámiak mind csak szírek,
született szolganépség, akik rabszolgának sokkal alkalmasabbak, mint katonának.
(9) , Bárcsak szemetek elé tudnám idézni, akhájok, hogyan futkosott ide-oda a
nagy király, egyszer Démétriaszból Lamiába az aitólok gyűlésére, aztán Khal¬
kiszba! (10) Láthatnátok, hogy a király táborában alig van annyi katona, mint
két vacak kis foghíjas légióban; láthatnátok, amint a király jóformán úgy kol¬
dulja össze az aitóloktól a gabonát, hogy legyen mit szétosztania csapatai között,
(11) vagy uzsorakamatra próbál kölcsönt felvenni, hogy kifizethesse a zsoldot,
vagy épp Khalkisz kapui előtt ácsorog, majd mivel onnan kizárták, gyorsan
megtekinti Auliszt és az Euriposzt, aztán vissza is tér Aitóliába. Kár volt a
királynak megbíznia az aitólokban, de az aitóloknak is a hencegő királyban.
(12) Már csak ezért se hagyjátok magatokat becsapni, inkább higgyetek a ró¬
maiak megbízható és kipróbált hűségében! (13) Szerintük számotokra az a
legjobb megoldás, ha nem avatkoztok be a háborúba, pedig épp ellenkezőleg:
semmi sem szolgálja kevésbé a ti érdekeiteket, hiszen így köszönet és méltóság
nélkül váltok a győztes jutalmává."
50.
(1) Mindenki úgy látta, Ouinctius találóan válaszolt mindkét követnek, így köny¬
nyű volt elérnie, hogy beszéde a vele rokonszenvezők körében tetszésre találjon.
(2) Minden vita és fontolgatás nélkül, egyhangúlag kijelentették, hogy az akháj
népnek ugyanazok a barátai és ellenségei, akiket a római nép annak tart, és elha¬
tározták, hogy megüzenik a háborút Antiokhosznak és az aitóloknak. (3) Segéd¬
csapataikat is azonnal elküldték oda, ahová Ouinctius javasolta: 500-500 katonát
Khalkiszba és Peiraieuszba. (4) Athénban ugyanis már-már kitört a belviszály,
mert egyesek Antiokhosz oldalára próbálták állítani a megvásárolható töme¬
get," felcsillantva előtte a várható bőkezűsködés reményét. Végül a rómaiak párt¬
ján lévők odahívták Ouinctiust, és egy bizonyos León nevű ember vádemelése
nyomán elítélték és számkivetésbe küldték Apollodóroszt, az elpártolás kezdemé¬
nyezőjét.
(5) Az akhájoktól tehát elutasító válasszal tért vissza a követség a királyhoz.
A boiótok nem adtak határozott feleletet, mondván: ha Antiokhosz Boiótiába
érkezik, majd eldöntik, mi a teendő.
! Az eseményekben benne lehetett a khalkiszi Euthümidasz keze is, aki Athénban töltötte
száműzetését (37. 6).
246