Oldal 232 [232]
Ouinctiusnak egész Hellasz érdekében tett szolgálataira: (13) nehogy elhamar¬
kodott döntéseikkel meggondolatlanul felborítsák ezt a szövetséget, mert a
forrófejű, vakmerő döntések csak első látásra gyümölcsözőek, de végrehajtásuk
már nehéz, eredményük pedig gyászos. A római követek, köztük Titus Ouinctius,
itt tartózkodnak a közelben. (14) Amíg nem született semmiféle döntés, inkább
szóban tárgyalják meg velük a vitás kérdéseket, semhogy vészterhes háborúra
fegyverezzék Ázsiát és Európát.
33.
(1) A felforgatásra szomjas tömeg teljesen Antiokhosz pártján állt, és úgy vélték,
a rómaiakat nem is szabad a gyűlés elé engedni. A vezetők közül főképpen az
öregebbek érték el tekintélyükkel, hogy a gyűlés fogadja őket. (2) Ouinctius,
amikor az athéniak értesítették erről a határozatról, úgy gondolta, el kell mennie
Aitóliába: (3) vagy elér valamit, vagy az egész világ tanú lesz rá, hogy a háború¬
ért az aitólokat terheli a felelősség, a rómaiak pedig jogosan, sőt szinte szükség¬
szerűen ragadnak majd fegyvert.
(4) Érkezése után a gyűlésen először arról beszélt, hogyan kezdődött az aitólok
és a rómaiak szövetsége, és hogy az aitólok hányszor szegték meg a szerződés¬
kötéskor tett esküjüket. Majd néhány szóban megemlékezett a városok jogi
helyzetéről, amelyekről a vita folyt. (5) Ha az aitélok — mondta — ennek ellené¬
re úgy vélik, hogy vannak jogos követeléseik, mennyivel tisztább dolog lett volna
követeket küldeni Rómába, akár vitát akarnak indítani, akár kéréssel fordulni a
senatushoz, (6) ahelyett hogy mint valami gladiátoredzők, egymásnak uszítják
a római népet és Antiokhoszt, akiknek a küzdelme megrázkódtatja majd az egész
világot, és pusztulásba sodorja Hellaszt? Ráadásul a háború pusztítását senki
sem fogja hamarabb megérezni, mint azok, akik okozták.
(7) A római vezér szinte jóslatként elhangzott szavai süket fülekre találtak.
Ezután Ihoasz és párthívei, akiknek beszédeit egyhangú lelkesedéssel fogad¬
ták, (8) keresztülvitték, hogy el se halasszák a gyűlést, hanem ott, a rómaiak orra
előtt hozzák meg a határozatot, amellyel behívják Antiokhoszt, hogy szabadít¬
sa fel Hellaszt, és döntőbíráskodjon az aitólok és a rómaiak között. (9) Ezt a
kihívó határozatot szíratégoszuk, Damokritosz még egy külön sértéssel is tetéz¬
te." Amikor Quinctius elkerte tőle ezt a határozatot, ő a férfiú méltóságát csöp¬
pet sem tisztelve kijelentette, (10) hogy most sürgősebb dolga van, de a határo¬
zatot és a választ hamarosan megadja majd Itáliában, ha tábora a Tiberis partján
áll. (11) Ekkora eszeveszettség szállta meg ekkoriban az aitól népet és tisztség¬
viselőit.
! Damokritosz kesöbbi sorsäröl läsd XXX V]. 24. 12, XXXVII. 46. 5.
231