Oldal 230 [230]
OCR
a rómaiak teljesen megbízzanak hűségükben. (3) Először Athénba, aztán Khalkiszba, onnan pedig Ihesszáliába mentek, majd miután a thesszáliaiak népes gyűlésén beszédet tartottak, Démétriasz felé vették útjukat. (4) Ide hívták össze a magnésziaiak gyűlését. Ezen már körültekintőbben kellett beszélniük, mert a vezető emberek egy része elidegenedett a rómaiaktól, és szívvel-lélekkel Antiokhosz és az aitólok pártjára állt. (5) Amikor ugyanis hírét vették, hogy a rómaiak hazaküldik Philipposz túszként náluk lévő fiát, és elengedik a rárótt hadisarcot, egyéb ellenőrizhetetlen hírekkel együtt az is a fülükbe jutott, hogy Démétriaszt is vissza akarják adni neki. (6) Eurülokhosz, a magnésziaiak elöljárója néhány párthívével együtt úgy vélte, ennél még az is jobb lenne, ha az aitólok és Antiokhosz behívása révén teljes fordulatot idéznének elő. (7) Velük szemben tehát úgy kellett érvelni, hogy miközben eloszlatják alaptalan aggodalmukat, Philipposzt se fordítsák maguk ellen azzal, hogy keresztülhúzzák reményeit, hiszen ő minden tekintetben fontosabb volt, mint a magnésziaiak. (8) A követség így csak arra emlékeztette hallgatóságát, hogy a rómaiak egész Hellaszt lekötelezték a szabadság ajándékával, de különösen ezt a várost, (9) hiszen itt a makedónok nemcsak helyőrséget tartottak, de királyi palotát is építettek, hogy a polgárok mindig maguk előtt lássák elnyomójukat. (10) Mindez azonban hiábavaló volt— mondtak -, ha az aitólok Antiokhoszt ültetik Philipposz királyi palotájába, és a régi, megszokott király helyett újat, ismeretlent kapnak. (11) A magnesziaiak legföbb tisztsegviselöjet magnetarkhesznak hivtäk. Ezt a tisztseget akkor Eurülokhosz viselte, aki most meltösäga tudatäban kijelentette: ő és a magnésziaiak nem hagyhatják figyelmen kívül, milyen hírek terjengenek széltében-hosszában arról, hogy Démétriaszt vissza akarják adni Philipposznak, és minden követ hajlandóak megmozgatni, hogy ezt elkerüljék. — (12) Meggondolatlanul még azt is hagyta kicsúszni a száján a beszéd hevében, hogy Démétriasz most is csak látszólag szabad, valójában minden a rómaiak kénye-kedve szerint történik. (13) Ezekre a szavakra felzúgott a tömeg, a merész kijelentést helyeslők és kárhoztatók kiáltásai egybevegyültek. Ouinctius szörnyű haragra lobbant: kezét az égre tárva az isteneket szólította, hogy legyenek tanúi a magnésziaiak hálátlanságának és hitszegésének. (14) Szavai mindenkit rémülettel töltöttek el. Ekkor Zénón, az egyik elöljáró, aki köztiszteletben állt részint kifogástalan életmódja miatt, részint azért, mert mindvégig leplezetlenül a rómaiak mellett állt, könnyek között kérte Ouinctiust és a római küldötteket, hogy egyetlen ember esztelenségéért ne hibáztassák az egész közösséget. (15) Mindenki maga felel a saját őrültségéért — mondta. — A magnésziaiak nemcsak szabadságukat, de mindent, ami az embernek szent és drága, Titus Ouinctiusnak és a római népnek köszön229
