Page 230 [230]
a rómaiak teljesen megbízzanak hűségükben. (3) Először Athénba, aztán Khal¬
kiszba, onnan pedig Ihesszáliába mentek, majd miután a thesszáliaiak népes
gyűlésén beszédet tartottak, Démétriasz felé vették útjukat. (4) Ide hívták össze
a magnésziaiak gyűlését.
Ezen már körültekintőbben kellett beszélniük, mert a vezető emberek egy
része elidegenedett a rómaiaktól, és szívvel-lélekkel Antiokhosz és az aitólok
pártjára állt. (5) Amikor ugyanis hírét vették, hogy a rómaiak hazaküldik Philip¬
posz túszként náluk lévő fiát, és elengedik a rárótt hadisarcot, egyéb ellenőriz¬
hetetlen hírekkel együtt az is a fülükbe jutott, hogy Démétriaszt is vissza akar¬
ják adni neki. (6) Eurülokhosz, a magnésziaiak elöljárója néhány párthívével
együtt úgy vélte, ennél még az is jobb lenne, ha az aitólok és Antiokhosz behí¬
vása révén teljes fordulatot idéznének elő. (7) Velük szemben tehát úgy kellett
érvelni, hogy miközben eloszlatják alaptalan aggodalmukat, Philipposzt se for¬
dítsák maguk ellen azzal, hogy keresztülhúzzák reményeit, hiszen ő minden
tekintetben fontosabb volt, mint a magnésziaiak. (8) A követség így csak arra
emlékeztette hallgatóságát, hogy a rómaiak egész Hellaszt lekötelezték a sza¬
badság ajándékával, de különösen ezt a várost, (9) hiszen itt a makedónok nem¬
csak helyőrséget tartottak, de királyi palotát is építettek, hogy a polgárok mindig
maguk előtt lássák elnyomójukat. (10) Mindez azonban hiábavaló volt— mond¬
tak -, ha az aitólok Antiokhoszt ültetik Philipposz királyi palotájába, és a régi,
megszokott király helyett újat, ismeretlent kapnak.
(11) A magnesziaiak legföbb tisztsegviselöjet magnetarkhesznak hivtäk. Ezt
a tisztseget akkor Eurülokhosz viselte, aki most meltösäga tudatäban kijelentette:
ő és a magnésziaiak nem hagyhatják figyelmen kívül, milyen hírek terjengenek
széltében-hosszában arról, hogy Démétriaszt vissza akarják adni Philipposznak,
és minden követ hajlandóak megmozgatni, hogy ezt elkerüljék. — (12) Meggon¬
dolatlanul még azt is hagyta kicsúszni a száján a beszéd hevében, hogy Démétri¬
asz most is csak látszólag szabad, valójában minden a rómaiak kénye-kedve
szerint történik.
(13) Ezekre a szavakra felzúgott a tömeg, a merész kijelentést helyeslők és
kárhoztatók kiáltásai egybevegyültek. Ouinctius szörnyű haragra lobbant: kezét
az égre tárva az isteneket szólította, hogy legyenek tanúi a magnésziaiak hálát¬
lanságának és hitszegésének. (14) Szavai mindenkit rémülettel töltöttek el. Ekkor
Zénón, az egyik elöljáró, aki köztiszteletben állt részint kifogástalan életmódja
miatt, részint azért, mert mindvégig leplezetlenül a rómaiak mellett állt, könnyek
között kérte Ouinctiust és a római küldötteket, hogy egyetlen ember esztelen¬
ségéért ne hibáztassák az egész közösséget. (15) Mindenki maga felel a saját
őrültségéért — mondta. — A magnésziaiak nemcsak szabadságukat, de mindent,
ami az embernek szent és drága, Titus Ouinctiusnak és a római népnek köszön¬
229