Page 223 [223]
(4) Ebben az évben is igen heves volt a választási küzdelem, mivel három
patrícius vetekedett egy helyért: Publius Cornelius Scipio (Gnaeus fia), akit az
előző évben nem választottak meg, Lucius Cornelius Scipio és Gnaeus Manlius
Vulso. (5) Végül Publius Scipio nyerte el a consulságot, úgyhogy nyilvánvalóvá
vált, hogy előző évben nem megtagadták a tisztséget ettől a tekintélyes férfiútól,
csak később ruházták rá. Liszttársul a plebejus Manius Acilius Glabriöt adtäk
mellé. (6) Másnap megvälasztottäk praetornak Lucius Aemilius Paullust, Marcus
Aemilius Lepidust, Marcus Iunius Brutust, Aulus Cornelius Mammulát, Gaius
Liviust és Lucius Oppiust — ők mindketten a Salinator melléknevet viselték. Ez
volt az az Oppius, aki a 20 hajóból álló hajóhadat Szicíliába vezette.
(7) Közben, amíg az új főtisztségviselők kisorsolták provinciáikat, Marcus
Baebius parancsot kapott, hogy egész seregével keljen át Brundisiumból Épei¬
roszba, és várakozzon csapataival Apollónia körül. (8) Marcus Fulvius városi
praetornak pedig az volt a feladata, hogy építtessen 50 új ötevezősoros hajót.
25.
(1) Így készült fel a római nép Antiokhosz minden lépésére. (2) Nabisz pedig
nem halogatta többé a háborút, hanem teljes erejével ostromolta Gütheiont,
miközben az akhájok földjeit pusztította bosszúból, amiért segítséget küldtek
az ostromlottaknak. (3) Az akhájok nem merték megkezdeni a háborút, amíg
követségük vissza nem tért Rómából, (4) mert tudni akarták, mi a senafus dön¬
tése. Követeik visszaérkezése után gyűlést hívtak össze Sziküónba,! és követeket
küldtek Titus Ouinctiushoz, hogy tanácsot kérjenek tőle. (5) A gyűlésen mind¬
nyájuk véleménye arra hajlott, hogy nyomban meg kell kezdeni a háborút, de
Titus Quinctius levele, amelyben azt tanácsolta, hogy várják meg a római praezort
és hajóhadát, elbizonytalanította őket. (6) A vezetők közül néhányan kitartottak
eredeti véleményük mellett; mások úgy vélték, ha már tanácsot kértek valakitől,
illenék meg is fogadni; a többség pedig arra várt, mi lesz Philopoimén vélemé¬
nye. (7) Ő volt akkoriban a szíratégosz, és mindenkit felülmúlt bölcsességben és
tekintélyben.
Philopoimén elöljáróban megdicsérte az aitóloknak azt a jó szokását, hogy
amikor a szíratégosz háború ügyében kéri a gyűlés döntését, ő maga nem nyil¬
vánít véleményt; majd felszólította őket, hogy minél hamarabb döntsék el, mit
akarnak; (8) ő mint szzrazégosz lelkiismeretesen és gondosan végre fogja hajtani
határozataikat, és amennyire az emberi bölcsességen múlik, azon lesz, hogy akár
a béke, akár a háború mellett döntenek, ne legyen okuk megbánni. — (9) Ez a
szónoklat sokkal hatékonyabban sarkallta az embereket a háborúra, mint ha
! Ez a gyűlés szünklétosz, azaz rendkívüli szövetségi gyűlés volt.
222