Oldal 214 [214]
OCR
(6) Ekkoriban érkeztek meg Elaiába! a római követek, Publius Sulpicius és Publius Villius, akiket — mint említettem — Antiokhoszhoz küldtek, de az utasítás szerint először Eumenészt kellett felkeresniük. Innen felmentek Pergamonba, Eumenész királyi székhelyére. (7) Eumenésznek minden vágya volt háborút indítani Antiokhosz ellen. Úgy gondolta, ha megmarad a béke, félelmetes szomszédja lesz ez a nála sokkal hatalmasabb király, viszont ha háborúra kerül a sor, Antiokhosz éppoly kevéssé állja majd meg a helyét a rómaiakkal szemben, mint Philipposz. (8) Ez esetben vagy teljesen megdől majd a hatalma, vagy ha legyőzik és békét kötnek vele, sok mindent, amit elvesznek tőle, ő fog megkapni, és attól fogva római segítség nélkül is könnyen meg tudja majd védeni magát vele szemben. (9) Ha pedig valami nem úgy alakul, ahogy kellene, számára még mindig jobb lesz, ha a rómaiak szövetségeseként fogadja el, bármit hoz is a szerencse, mint hogy egymaga vesse alá magát Antiokhosz uralmának, vagy ha erre nem hajlandó, erőszakkal és fegyverrel kényszerítsék rá. (10) Ezért minden tekintélyét és rábeszélőkészségét latba vetve igyekezett a rómaiakat rábírni a háborúra. 14. (1) Sulpicius megbetegedett, ezért Pergamonban maradt. Villius arra a hírre, hogy a királyt leköti a Piszidia elleni háború, Epheszoszba utazott. (2) Néhány napi ott-tartózkodása folyamán igyekezett minél többször találkozni a szintén ott időző Hanniballal, (3) hogy kipuhatolja szándékait, és ha lehetséges, megnyugtassa, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti őt a rómaiak részéről. (4) Beszélgetéseik más eredményt nem hoztak ugyan, de az lett a következményük — mintha csak Villius szántszándékkal erre törekedett volna —, hogy Hannibal ettől fogva kevésbé élvezte a király bizalmát és nagyrabecsülését. (5) Acilius görög nyelvű műve nyomán Claudius? azt írja, hogy a követségnek Publius Africanus is tagja volt, és Epheszoszban beszélt Hanniballal. Egyik beszélgetésüket még idézi is: (6) Amikor Africanus azt kérdezte, ki volt Hannibal szerint a legnagyobb hadvezér, ő azt válaszolta, hogy Nagy Sándor makedón király, (7) mert maroknyi csapatával óriási hadseregeket vert szét, és bejárta a földkerekség határait, amelyek megpillantásában ember nem is reménykedhetett. (8) Scipio kérdésére, hogy kinek adná a második helyet, azt felelte, Pürrhosznak. (9) Ő volt ugyanis a táborépítés első nagy mestere — mondta -, és ehhez senki sem tudta olyan ügyesen kiválasztani a helyet, elhelyezni az őrségeket. Ráadásul az emberek megnyerésének művészetéhez is annyira értett, hogy Itália népei külföl! Pergamon kikötője. ? Lásd a XXV. 39. 12 jegyzetét. 213
